8.rész

*Zayn*
Zene:http://www.youtube.com/watch?v=XEy7pTf-kPU
Egy percig csak bámultunk egymás szemébe.Gyorsan megráztam a fejemet,abban bízva,hogy visszatér a józan eszem és kitudom zárni az oda nem illő gondolatokat.Felpattantam és odanyújtottam neki a kezem,hogy felsegítsem a földről.
Talpra segíttettem és leporoltam a nadrágját.Egy pillanatra megint be állt a már jól ismert kínos csend.Nagy levegőt vettem és belekezdtem a mondandómba.
-Gwen,valamit elakarok már mondani neked valamit.-mondtam jól elnyújtva a szavakat.
-Akkor ki vele.Bármi legyen is az nagyon kíváncsivá tettél.-mondta mosolyogva.
Ó Istenem az a mosoly.Nyugi Zayn,minden rendben lesz,sikerülni fog,csak bökd már ki végre.
-Én..szakítottam Perrie-vel.-böktem ki végül.Láttam,ahogy elszomorodott a hír hallatán és mondani is akart valamit,de belé fojtottam a szót.-De mindketten régen fontolóra vettük már a szakítást.Mert már nem ugyanúgy éreztünk egymás iránt és mert én beléd szerettem Gwen.-mondtam,és az utolsó két szót nagyon lassan mondtam ki.Gwen-nek még a lélegzete is elakadt.Egy percig csak pislogott és úgy tátogott,mint egy hal,de egy árva szó nem jött ki a torkán.Én csak néztem őt és vártam,hogy reagáljon valamit.Elképzelhető,hogy most csináltam totálisan hülyét magamból,de nem érdekelt.Legalább már tudja,hogy is érzek iránta valójában.A gondolat menetemet Gwen kérdése zavarta meg.
-Te...te...be..belém sze..sze..szerettél?-dadogott és mélyen bele nézett a szemembe.
-Igen Gwen,én beléd szerettem.-mondtam és közelebb léptem hozzá.-De megértem,ha te nem így érzel.Érthető is hiszen még csak nem rég vesztetted el Zach-et.
-Nem Zayn félre érted,az a helyzet,hogy én is szeretlek.-suttogta.-Már nagyon régóta.Miután összejöttél Perrie-vel nagyon összetörtem.Miután összejöttem Zach-el már csak barátként gondoltam rád,de őt nem szerettem annyira,mint téged.De a baleset után újra megváltozott minden.Még mindig hiányzik Zach,de amikor velem vagy te kitöltöd a helyét.-mondta nagyon halkan. Nem tudtam mit tegyek,így közelebb léptem,az arcát a kezeim közé vettem és megcsókoltam.Ő visszacsókolt.Valahogy ez a csók sokkal jobb volt,mint délután.Ez a csók más volt.Ebbe benne volt minden érzésünk és a kimondtalan szavaink.Lassan végig simítottam a hátán a kezem és a csípőjénél fogva közelebb húztam magamhoz.Félve felemelte a kezét és beletúrt a hajamba.Csókunk egyre intenzívebb lett.Hirtelen ismerős érzés fogott el.Ugyan az az érzés,mint délután.Csak álltunk és csókoltuk egymást és már az sem érdekelt,hogy az utcán voltunk.Az sem érdekelt,hogy bármelyik pillanatban megjelenhetnek a fotósok.Szerintem Gwen megérezhette,hogy fotósokra gondoltam,mert megszakította a csókot és eltávolodott tőlem egy kicsit.
-Zayn szerintem menjünk hozzám és folytassuk ott,mert nem akarom,hogy bárki is meglásson minket,amíg nem tudják meg,hogy te és Perrie szakítottatok.-mondta.
-Igazad van Gwen.-mondtam-Gyere,induljunk.-fogtam meg a kezét és kezdtem el húzni abba az irányba amerre lakott.

*Gwen*
Elindultunk a lakásom felé.Amíg sétáltunk az agyam csak pörgött.Mikor és hogyan történt mind ez? Vajon most mi lesz ezután? Egy csomó kérdés fogalmazódott meg bennem,de egyikre se tudtam a választ.Annyira belemerültem a gondolataimba,hogy észre se vettem,hogy már azon az utcán sétálunk,amelyikben lakom.Az utca eléggé kihalt volt.Nem járt arra már senki.Elő vettem a telefonom és megnéztem az időt. 20:09. Már ennyi az idő? Nem is vettem észre,hogy ennyire elment az idő.Már csak pár háznyira voltunk a lakásomtól,amikor egy Zayn hirtelen megállt,felém fordult és megcsókolt.Visszacsókoltam aztán eltávolodtam tőle.
-Nyugalom,nem sokára ott vagyunk,ezt a pár percet bírd még ki.-mondtam nevetve.
Erre ő csak elhúzta a száját,megfogta a kezem és sietősen húzni kezdett maga után.Próbáltam lépést tartani vele,de néha nem igen sikerült.Végre megérkeztünk.Elő kerestem a kulcsomat a kabát zsebemből és elkezdtem a zárral babrálni.Amíg én ügyetlenkedtem,addig Zayn türelmetlenül toporgott.Végre sikerült kinyitnom az ajtót.

Zene:http://www.youtube.com/watch?v=rNpBahr49mA

Amint beértünk Zayn neki nyomott a falnak.Vadul megcsókolt,de nem ellenkeztem és visszacsókoltam.Lecibálta rólam a kabátomat és ő is levette a sajátját.Az ajkaimról áttért a nyakamra és egy halk nyögés hagyta el a számat.A nyögésem hallatára elmosolyodott.Időközben az ajkai újra megtalálták az enyéimet.Kezével végigsimította az oldalam és a pólómat lassan elkezdte felfelé húzni,majd egy gyors mozdulattal lerántotta rólam.Ugyan ezt  a mozdulatsort én is végig csináltam rajta.A csókunk az eddiginél intenzívebb lett.Zayn még mindig a falnak nyomot,amikor hirtelen felkapott.A lábaimat  a csípője köré kulcsoltam és a csókunkat egyszer sem megszakítva elindult velem felfelé az emeletre,a szobámba.

*Zayn*
Felértünk az emeletre és a szobája felé vettem az irányt.Bevittem a szobába és letettem az ágyra.Felé másztam és megcsókoltam.Elindultam lefelé.Apró csókokat hagytam a nyakán,a hasán,mindenhol.Elértem a nadrágja szegélyét,amit egy gyors mozdulattal kigomboltam és lerántottam róla,majd elhajítottam isten se tudja már hova.Felnéztem a arcára,amiről azt olvastam le ,hogy az előző mozdulatomtól megszeppent.Nem is hibáztatom érte,hiszen még nem látott ilyen állapotban.Akkor,amikor teljesen elvesztem az önuralmam.Megcsókoltam.
-Ez nem ér,rajtad túl sok még a ruha!-mondta "duzzogva".-De ezen segíthetek!-vigyorodott el.
Hirtelen fordított a helyzetünkön és én kerültem alulra.Rám ült és megcsókolt.Úgy csókolt,ahogy az elmúlt fél vagy egy órában még nem.Elindult lefelé,apró csókokat hagyva a mellkasomon.Végig csókolta a tetoválásaimat is.Elért a nadrágom széléhez és nagyon lassan kigombolta,de annál is lassabban kezdte el lehámozni rólam.Egy nyögés hagyta el a számat,ami inkább morgásra hasonlított.Széles mosolyra húzta a száját,amiből arra következtettem,hogy tudomásába van annak,hogy valamit nagyon jól csinál.Ezt nem csak a mosolyából tudtam,hanem abból is,hogy a boxerem hirtelen eléggé szűk lett.MIkor végre lekerült rólam a nadrág Gwen felkúszott és megont megcsókolt.A helyzetet kihasználva fordítottam a helyzetünkön,így újra én kerültem felülre.Bele néztem a barna szemeibe és elmosolyodtam.
-Azt hiszem,hogy most te vagy az akin még túl sok a ruha.-mondtam vigyorogva.A háta alá nyúltam és kissé megemeltem és egy hirtelen mozdulattal kikapcsoltam a melltartóját.Fogtam és eldobtam,oda ahol a többi ruhanemünket sejtettem,de valamit elvétettem,mert egész máshol landolt leverve az ékszer tartót.Egymásra néztünk és nevetni kezdtünk,majd mindent ott folytatunk ahol abba hagytuk.Már a bugyiját vettem le volna róla,amikor megcsörrent a telefonom.

7.rész

*Gwen*
Miután Zayn és Perrie elment semmi kedvem nem volt otthon maradni,ezért úgy döntöttem,hogy elmegyek egyet sétálni úgy is szükségem van egy kis friss levegőre.A történtetek után muszáj volt kiszellőztetnem a fejemet.Hogy értette,hogy jobb vagyok még Perrie-nél is? A dolgok teljesen összekuszálódtak a fejembe.Miközben sétáltam felhívtam Laurent,hogy elmeséljem neki,hogy mi történt délután.
-Hogy mit mondtál?-kérdezte.-Mondd azt kérlek,hogy csak rosszul hallottam.Eltudtam képzelni,hogy most milyen arcot vághat.
-Nagyon is jól hallottad.Majd nem lefeküdtem Zayn-nel.-válaszoltam.-Már a majdnem a melltartót is leszedte,amikor csengettek.
-Ki volt az a galád ember,aki ilyenkor csengett?-kérdezte Lauren.Abból a hanglejtésből,ahogy feltette ez a kérdést,rájöttem,hogy nagyon érdekli ez a téma.Világ életébe azon fáradozik,hogy összehozzon engem Zayn-nel,de szegénynek még mindig nem sikerült.Eltudom képzelni,hogy a most hallottak után egy egész tervet fog előállítani a következő lépésekkel.
-Perrie csengetett.-mondtam hanyagul.-Zayn-t kereste,mert nem vette fel a telefont.És mivel a srácok próbájának rég vége volt,gondolom tudta,hogy nálam van.
-Ah,az a lány nem tudja,hogy mikor lehet zavarni és mikor nem.-mondta kissé sértődötten.-Nem tudom,valamiért soha nem kedveltem őt.Szép,tehetséges meg minden,de egyáltalán nem Zayn-hez való.Már ha engem kérdezel.
-Teljesen egyet értek veled-mondtam kissé lehangoltam.
Még vagy fél órát beszélgettem Laurennel.Már vagy egy órája sétáltam.Nem tudtam,hogy mit csináljak vagy hogy hogyan kezeljem ezt a helyzetet.Útközben betértem a Starbucksba.A kedvenc kávémat rendeltem meg egy sütit.Ott is eltöltöttem egy órát.Még ott ültem és gondolkodtam,felmentem twitterre.Végig néztem a képeimet.Szinte az összesen vagy Laurennel,vagy Zach-el vagy a srácokkal vagy Zayn-nel voltam.Visszagondoltam a régi időkre,amikor semmi sem volt ennyire bonyolult.Mikor lett minden ennyire komplikált?


*Zayn*
Végre haza értünk.Azt hittem,hogy ez a délután már soha nem fog véget érni.Néztem,ahogy Perrie leveszi a cipőjét,a kabátját és a haját felfogja egy copfba.Rájöttem,hogy amit Gwennek mondtam teljesen igaz.Ő sokkal jobban illik hozzám,mint Perrie.Nekem Gwenre van szükségem.Eljött az idő,hogy beszéljek Perrie-vel.
-Perrie,beszélhetnénk valami fontosról?-kérdeztem félve.
-Hát persze drágám.-felelte mosolyogva.-Mennye be nappaliba,én addig csinálok teát és utána beszélhetünk.
Úgy tettem,ahogy kérte.Amíg ő a teát csinálta a konyhába,én addig a nappaliba üldögélve gondolkodtam,hogyan is fogom neki elmondani.Már nem is volt rá időm,mert Perrie éppen akkor jelent meg két bögre teával.
-Itt is vagyok.-mondta.-Miről szeretnél beszélgetni?
-Tudod Perrie..-kezdtem bele.-Nagyon sok minden történt mostanában..és..Istenem,nem is tudom,hogy mondjam el.-borultam ki.Ő teljesen nyugodt volt és megvárta,amíg folytatom.
-Arról van szó,hogy az érzéseim kicsit megváltoztak és már nem úgy szeretlek,mint régen.-mondtam elhaló hangon.-És úgy gondolom,hogy mivel mind ketten nagyon elfoglaltak vagyunk,ezért jobb lenne,ha külön folytatnánk.
-Zayn,ha hiszed,ha nem,de én is pont ma akartam veled a kapcsolatunkról beszélni.-mondta.-Te nem azért akarsz szakítani velem,mert túl elfoglaltak vagyunk,persze részben ezért is ,de a valódi indok az az,hogy te teljesen bele vagy zúgva Gwenbe.

zene: http://www.youtube.com/watch?v=dmjgM6h-8eE

Csak néztem rá kikerekedett szemekkel és tátogtam,mint egy hal mert egy szó se jött ki a torkomon.
-Már nagyon rég feltűnt nekem,csak nem akartam szólni róla addig,amíg teljesen biztos nem vagyok benne.-mondta.-De ma,amikor bementem a konyhába láttam,hogy néztél rá.Na,akkor bizonyosodtam meg az igazamról.
Nem hittem,el amiket mond.Csak néztem rá értettlenül.
-Zayn,én csak örülök,hogy felhoztad ezt a témát.Már én sem ugyan úgy érzek,mint régen.De szeretetném,ha továbbra is nagyon jó barátok maradnánk.-mondta mosolyogva.
-Ohh...Perrie.-csak ennyit tudtam mondani és szorosan magamhoz öleltem.-Köszönök mindent.Ez az együtt töltött egy év felejthetetlen volt.Mindenre emlékezni fogok,és kérlek ne haragudj rám.
-Zayn ne beszélj már hülyeségeket.Nincs miért haragudjak.-mondta nevetve.-Na,de most menj és mondd el Gwennek,mit érzel.Minél hamarabb mondod el neki,annál nagyobb az esélyed nála.
Gyorsan felpattantam a kanapéról és rohantam az ajtóhoz,de hirtelen megálltam előtte.Visszarohantam a nappaliba.
-Te még mindig itt vagy?-vont kérdőre Perrie játékosan.Oda mentem hozzá és még egyszer megöleltem.
-Köszönök mindent,még egyszer.Ha te nem mondod el,mit láttál ma délután,talán rá se jövök arra,hogy beleestem Gwenbe.-mondtam hálásan.
-Ugyan,szóra se érdemes.De most már tényleg menj.-mondta.
Megint futásnak eredtem.Úgy téptem fel a bejárati ajtót,mint egy őrült.Az utcán is csak rohantam és rohantam.Az emberek is megbámultak,de nem érdekelt csak futotta és futottam.Egyszer csak neki mentem valakinek és mindketten a földre estünk.Felnéztem és szembe találtam magam azzal a csodálatos barna szempárral. 

6.rész

*Gwen*
Bevitt a nappaliba és letett a kanapéra anélkül,hogy a csókunkat megszakítottuk volna.A nyakamat kezdte el csókolgatni.Már kapcsolta volna ki a melltartómat,amikor valaki csöngetett.Gyorsan felugrottunk és kirohantunk az előszobába,ahol a ruháinkat hagytuk.Amilyen gyorsan csak tudunk felöltöztünk.A látogatónk egyre türelmetlenebb volt és úgy nyomta a csengőt,mint egy őrült.Én éppen a hajamat igazgattam a falon lévő tükörbe,amikor Zayn megragadta a karom és maga felé fordított.
-Ugye tudod,hogy ezt majd máskor befejezzük?-kérdezte vigyorogva.Nem válaszolta csak megforgattam a szemeim és elmosolyodtam.
-Mennybe a nappaliba és kapcsold be a tv-t,mintha azt néztük volna.-utasítottam és elindulta a nappali felé.Fél úton megállt,visszajött hozzám és megcsókolt.A csók nem tartott tovább egy pillanatnál.-Menjél már be  abba a nyomorult nappaliba végre.-mondtam nevetve.A váratlan vendégünk egyre türelmetlenebb volt.Oda sétáltam az ajtóhoz és kinyitottam.Azt hittem ott helybe fogok szívrohamot kapni,amikor meg láttam kiállt az ajtóban.Perrie volt az.
-Szia Gwen.-köszöntött.-Zayn itt van?-kérdezte.
-Szia Perrie,igen itt van.-mondtam.-Gyere be nyugodtan.-invitáltam be.Belépett az előszobába én meg becsuktam mögötte az ajtót.
-És Zayn merre van?-kérdezte Perrie.
-A nappaliba.-mondtam és a nappali felé mutattam.Elindult a nappali felé én közvetlen utána mentem.
-Áh,Zayn végre megvagy.Már mindenütt kerestelek és vagy ezerszer hívtalak.Miért nem vetted fel a telefont?-kérdezte Perrie.
-Ne haragudj drágám,de a próba után lenémítva maradt és nem hallottam,hogy hívtál.-mentegetőzött Zayn.Nem tudom Perrie látta-e,de én láttam rajta,hogy egy cseppet sem bánja,hogy nem hallotta a telefonja csörgését.
-És mit zavartam meg?-kérdezte Perrie.Néma csend állt be a szobába.Zayn-nel egy másra néztünk és mielőtt ő bármit mondhatott volna én megszólaltam:
-Semmit.Éppen tv-t néztünk és beszélgettünk.-mentettem a helyzetet.
-Aha.-Perrie csak ennyit mondtam.Ettől az egyszavas választól kicsit megijedtem.Talán sejthet valamit? Vagy ennyire ránk van írva,hogy "nem rég majdnem lefeküdtetek"?Fogalmam sincs,majd kiderül.Szóval nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget.
-És Perrie milyen volt a turné?-próbáltam kicsit feloldani a hangulatot.
-Ó,hát fantasztikus volt.Az a sok rajongó,az a sok szeretett meg....-csak úgy áradt belőle a szó.Én nem igen figyeltem rá,mert más kötötte le a figyelmem.Ahogy láttam Zayn-t se nagyon érdekli Perrie kis mesedélutánja.Néha,néha rá nézett,hogy ne legyen annyira feltűnő,hogy végig engem fixíroz.Egy pillanatra találkozott a tekintetünk,de én egyből lesütöttem a szemem és elpirultam.Vajon ezek után mi lesz? Még ötletem se volt.
-És hát..az egész nagyszerű volt.Már alig várom a következő turnét!-fejezte be vigyorogva a mondandóját Perrie.-Ó,Zayn ne tud meg mennyire hiányoztál nekem.-mondta és megcsókolta Zayn. Nem tudom miért,de ahogy néztem őket nagyon rosszul éreztem magam.Mi van veled Gwen? Te soha nem érezted magad rosszul,amikor csókolózni látod őket.Ezzel próbáltam nyugtatni magam,de nem igazán sikerült.Így hát fogtam magam és kimentem a konyhába teát csinálni.Amíg vártam,hogy elforrjon a víz,addig elgondolkodtam mit is tettünk egy fél órája Zayn-nel.Nem a szívem azt súgta,hogy jól cselekedtem,a józan eszem pedig azt,hogy nem.Nem tudom,hogy ezek után mi lesz.Én nem tehetem ezt Perrie-vel.Már épp,hogy elfogadta,hogy mi barátságunk Zayn-nel sokkal mélyebb,mint egy átlag barátság.Már épp,hogy megkedvelt engem is.Itt és most ezt nem tehetem tönkre.Nem,egyszerűen nem.Erre a gondolatra a egy könnycsepp gördült végig az arcomon.Aztán még egy és még így.Azután azon kaptam magam,hogy a könnyeim csakúgy patakoztak végig az arcomon.A víz is felforrt,de nem érdekelt.Csak sírtam és sírtam.Aztán hallottam,hogy valaki megállt az ajtóban.

*Zayn*
Hirtelen történt minden.Megvoltam róla győződve,hogy fél perce még csak úgy áradt belőle,a szó most meg megcsókolt.De az a csók más volt,mint egészen idáig.Az összes csókomat felidéztem Perrie-vel,de ez határozottan más volt.És tudtam is miért.Azért mert eddig szerettem.Nem voltam halálosan szerelmes belé,de szerettem.Most úgy éreztem,hogy szeretem még mindig,de mint egy barátot.Ez a csók is azért volt más.A szám Perrie-t csókolta,de a fejem be csak egy név volt. GWEN,GWEN,GWEN és GWEN.Nem tudtam másra gondolni,csak is rá.Ami ez imént történt itt azt biztos,hogy nem fogom egy darabig kiverni a fejemből.Bele se merek gondolni,hogy mi lett volna ha Perrie nem állít be pont most.Ami azt illeti,bele mertem gondolni,de azok a gondolatok nem voltak híján a mocskos gondolatoknak.Amikor végre szétváltunk Perrie-vel észre vettem,hogy időközben Gwen kiment a szobából.
-Egy perc és vissza jövök.-mondtam Perrie-nek.
-Hova mész?-kérdezte és gyanakvóan felhúzta az egyik szemöldökét.
-Csak megkeresem Gwen-t ,mert kérdezni szeretnék tőle valamit.-nyugtattam meg egy apró mosolyt megeresztve.
-Rendben.-válaszolt mosolyogva Perrie.
Dehogy is megkeresni indultam,mert pontosan tudtam,hogy hova ment.A konyhába.És ezt is tudtam,hogy teát csinálni ment.Már hallottam a víz forrását és még egy hangot,de nem tudtam kivenni,hogy mi lehet az.Megálltam a konyha ajtóban és rájöttem mi volt az a másik hang.Gwen sírt.
-Gwen,mi a baj?-kérdeztem és megindultam felé.Felnézett rám és láttam,ahogy a könnycseppek végig folynak az arcán.Utáltam sírni látni.Én nem gyakran sírok,de ha őt sírni látom akkor nekem is sírhatnékom lesz.
-Semmi,csak elgondolkodtam valamin,ami egy kicsit elszomorított.-válaszolta és egy halvány mosolyra húzta a száját.
-És még is min gondolkodtál?-kérdeztem és felé indultam.

zene:http://www.youtube.com/watch?NR=1&v=UONDdy_oqbE&feature=endscreen

-Csak azon ami nem rég köztünk.Az nem történhet meg többet.Nem teheted ezt Perrie-vel.Ő nagyon kedves lány és igazán szeret és megérdemel téged.Nem úgy mint én.Én csak egy selejt vagyok.Nézz,csak rám.Nem is vagyok olyan szép,mint Perrie,fele olyan tehetséges vagyok,mint Perrie és én még csak fel sem érhetek Perrie-vel.-mondta szomorúan és a könnyei megint hullani kezdte.
-Hé,figyelj,egyáltalán nincs igazad.-mondtam és a kezem közé fogtam az arcát.-Te szebb vagy,mint Perrie.Vagy olyan tehetséges,mint Perrie és a mi a legfontosabb te jobb vagy,mint Perrie.-mondtam teljesen őszintén.Nem tudtam honnan ez a csuda nagy bátorság,de kimondtam amit gondoltam.-És jobban is szeretlek,mint Perriet.-zártam le a témát.
 Ő csak kerek szemekkel nézett rám,miután elmondtam neki mindent.
-De én..azt..azt...hittem..hogy..-dadogott.
-Figyelj,én majd mindent elintézek,csak ne legyél szomorú és hidd el mit mondok.-mondtam és közelebb léptem.Ő automatikusan lecsukta a szemét.Már tudta,hogy mit akarok.Már éppen megcsókoltam volna,amikor valaki megköszörülte a torkát az ajtóba,így a csókot puszivá alakítottam.Gwen megölelt és a fülebe suttogta,hogy "köszönöm" és ki ment a konyhából.
-Itt meg mi történt?-kérdezte Perrie.
-Semmi,csak valamiért maga alatt volt és meg vigasztaltam.-mondtam gyengéden egy apró féloldalas mosolyt megejtve,amit Perrie úgy imádott.Bele néztem azokba és hihetetlenül kék szemekbe és tudtam,hogy ezt az egészet már nem húzhatom sokáig.Hamarosan elkel mondanom neki az igazat.Csak az a kérdés,hogy mikor? 

5.rész

*Gwen*
Annyit sírtam,hogy elnyomott az álom Zayn karjaiba.Még mindig nem nagyon fogtam fel mi is történt valójában.Elképzelni se tudtam,hogy mit fogok kezdeni magammal ezután.A közös lakásunkba semmi kedvem se volt visszamenni.Nem akarom,hogy az emlékek kísértsenek.Két évvel ezelőtt is pontosan ezért költöztem el és adtam el a szüleim házát és költöztem Zach-hez.Gőzöm sincs mért de valahogy így könnyebben ment a tovább lépés.Úgy döntöttem,hogy amint kikerülök a kórhátból elmegyek a cuccaimért,Zach cuccai közül elajándékozom azokat amiket nem akarok megtartani,a házat is eladom és visszaköltözöm Bradfordba a nagyszüleimhez.Rájöttem,hogy már senki sem maradt nekem a nagyszüleimen,Lauren-en,Zayn-en és a 4 idiótán kívül senkim.Csak magam vagyok 18 évesen.Még éppen hallottam,ahogy Niall és a többik elég nagy hangzavar közepette bejönnek,de aztán mélyebb álomba szenderültem.
 Teltek,múltak a napok.Egyre jobban voltam már.Habár a lelkem egy kicsit üres volt.De legalább Lauren mindig végig itt volt mellettem.Zayn az utóbbi napokban kevesebbet járt be a próbák miatt,de amikor tehette ő is itt volt.A maradék pár napban amit a kórházban töltöttem egyre többe nevettem és mosolyogtam.

*1 hónap múlva*
-Hé,nem úgy volt,hogy leszoktál?-kérdezte Zayn,miközben meggyújtottam a cigim.
-De úgy volt.-mondtam.-De nem kell parázni csak alkalomadtán egy szál.-
-Úgy legyen.-nevetett Zayn.
Elszívtuk a cigit és bemenetünk a házba.A nagyszüleim éppen nem voltak itthon a hétvégén,mert elutaztak az egyik régen látott ismerősükhöz.A konyha felé vettem az irányt.mert iszonyatosan megéheztem.
-Csinálok magamnak szendvicset,kérsz te is?-tudakoltam Zayn-től.
-Aha,kérek.-válaszolt.-És mit csináljunk kaja után?-kérdezte.
-Hmm..nem is tudom.Mit szólnál egy kis filmezéshez?-kérdeztem.
-Filmezés az ágyban? Nem is olyan rossz ötlet.-viccelődött.
-Te hülye,nem úgy értettem.-vágtam hozzá a vizes konyharuhát.
-Igen? Vizes konyharuhát dobsz hozzám?Na megállj ezért még kapsz!-nevetett.
Elkezdtünk kergetőzni a konyhába.Onnan a nappaliba mentünk,ott is kergetőznünk.Ahogy kergettük egymást felgyűrődött a szőnyeg és szerencsétlenségemre megbotlottam benne.Elvesztettem az egyensúlyom.Nem volt mibe kapaszkodjak,így hát megragadtam Zaynt a pólójánál fogva.Én hátraestem,ő pedig rám.Egy percig csak néztünk egymás szemébe,aztán elkezdtünk nevetni.
-Elkaptalak.-nevetett Zayn.
-Azt csak hiszed!-válaszoltam és ledobtam magamról,felpattantam és kifutottam az előszobába.Fogalmam sincs,hogy hogyan került ilyen gyorsan mögém,de elkapta a kezem és neki lökött a falnak.
-Most már tényleg megvagy.-mondta egy pimasz mosollyal a szája szélén.
-Elismerem most elkaptál.-válaszoltam nevetve.

*Zayn*
Letaszított magáról és futásnak eredt.Gyorsan felpattantam és utána futottam.Úgy látszik gyorsabban utolértem,mint gondoltam volna.Elkaptam a kezét és a falnak döntöttem.Hirtelen előtörtek az emlékek,hogy mi is történt amikor először döntöttem ugyan ennek a falnak két éve.
-Most már tényleg megvagy.-mondtam pimaszul mosolyogva.
-Elismerem elkaptál,de most már legyél boldog.-nevetett.
-Az vagyok,ne izgulj,-nevettem.
Egy darabig csak néztünk mélyen egy más szemébe.Ekkor megszólalt:
-És akkor most mi lesz? Örök életünkre itt fogunk állni?-kérdezte vigyorogva. 
Istenem az a mosoly.Megőrülök tőle.Fogalmam sincs mi történt velem abban a pillanatban,de tudtam,hogy meg akarom tenni.Már azóta mióta összejött Zach-el.Most már biztosan tudtam,hogy csak álltattam magam azzal a szöveggel,hogy csak barátként szeretem.Ez egyszerűen nem volt igaz.Én teljese bele voltam zúgva Gwendolyn Shepherdbe.Próbáltam leküzdeni a késztetést,de nem ment.Csak járt az agyam.A fejembe már annyiszor elképzeltem,hogyan is mondom el neki mit érzek,hogyan is fogunk először csókolózni és hogyan is fog meg történni az első légyottunk.Ilyenek agyaltam,amikor kibillentett a gondolat menetemből.
-Zayn,jól vagy?-kérdezte az egyik szemöldökét felvonva.

most indísd el a zenét: https://www.youtube.com/watch?v=fwK7ggA3-bU

-Igen,csak van amit már elég rég óta megakarok tenni.-mondtam és a válaszát meg se várva megcsókoltam.Nem csókolt vissza,úgyhogy inkább elhúzódtam.
-Ne haragudj,nem is tudom mi ütött belém.-kezdtem el mentegetőzni,de ahelyett,hogy válaszolt volna magához húzott és most ő csókolt meg.Visszacsókoltam.
A csókunk egyre intenzívebbé vált.Tudtam,ha átlépem a határaimat akkor ott nem lesz megállás.Márpedig nagyon közel álltam hozzá.Fantasztikus érzés volt,ahogy az ajkaink összeforrtak.A kezemet a combjára csúsztattam és felemeltem,ő pedig a lábait összekulcsolta a derekamon.Nem tudom lehetségese,hogy a csókunk az intenzívebbnél is intenzívebb lett,de én ezt megszakítottam,Apró puszikat adtam az arcára,majd a nyakát kezdtem el csókolgatni,pontosan azt a pontot,ahol csikis volt.A reakciója egy halk kuncogás volt.De mindez nekem nem volt elég.Elkezdtem szívni a nyakát.Hallottam,ahogy halkan nyögdécsel.A nyakáról visszatértem a szájára.De ő megelégelte ezt.Leugrott rólam a csókot megszakítva.Fordított a helyzetünkön és durván a falnak nyomott.Az ajkaink újra találkoztak.Ez a csók csak egy pillanatig tartott,mert az ajkait megéreztem a nyakamon.Elkezdte szívni.Jól tudtam,hogy amit most teszünk annak holnapra nyoma lesz,de nem igazán érdekelt.Egyszer csak megéreztem a kezeit a pólóm alatt.Megfogta és egy mozdulattal levette rólam.Én ugyan ezt tettem a az ő pólójával.Végig csókolta a mellkasom és már az övemnél járt.Elkezdte kicsatolni.Hirtelen megállítottam.
-Gwen,nekem vannak bizonyos határaim amit ha átlépek,nem biztos,hogy tudom magam kontrolálni.-figyelmeztettem zihálva.
-Tudom Zayn,elég jól ismerlek már.-mondta és kicsatolta az övem.
Nagyon jól tudtam,hogy a határaimat már rég átléptem.Ekkor Gwen fogta és egy hirtelen mozdulattal lerántotta rólam a nadrágom.Ott álltam egy száll boxerben.
-Rajtad túl sok a ruha,drágám!-mondtam és mosolyra húztam a szám.Fordítottam a helyzetünkön,így megint a falnak döntöttem.Lehámoztam róla a nadrágját.Az ajkaink újra egymásba forrtak. Gwen egyre mohóbb lett.Még soha nem láttam ezt az oldalát.Felemeltem,a lábait újra összekulcsolta a csípőm körül és elindultam vele a nappali felé.Valahogy betévelyegtem vele a nappaliba és lefektettem a kanapéra,a csókunkat egyszer sem megszakítva.Már éppen kapcsoltam volna ki a melltartóját,amikor csengettek.

4.rész

a zene hozzá: http://www.youtube.com/watch?v=zC0vwJbFtGE

*Lauren*
Mindig is utáltam ilyen állapotba látni őt.Rettenetesen éreztem magam.Úgy éreztem,hogy azokat az ígéreteket amiket a szülei halála után tettem neki,teljesen megszegtem volna.Két éven belül ugyan abba a helyzetbe elveszteni azokat akiket a legjobban szeretsz nem könnyű.Akkor még tudtam mit tegyek,de most teljesen más a helyzet.Fogalmam sincs,hogy mit csináljak.Most talán sokkal jobban kikészült,mint két éve.Teljesen kétségbe voltam esve,ezért úgy döntöttem,hogy lemegyek a büfébe inni egy teát.Megsúgtam Zaynnek,hogy hova megyek.Ő csak bólintott és mondta,hogy mennyek nyugodtan úgy is rengeteget segítettem így is.Így hát fogtam magam és elindultam a büféhez.Lefelé menet kattogott az agyam,hogyan is segíthetnék neki.De ötletem se volt.Ennyire rossz barátnő volnék?Csak ez a kérdés lebegett a szemem előtt.Mélyen elmerültem a gondolataimba,amikor hirtelen neki mentem valakinek.
-Jaj.elnézést!-mentegetőztem és felnéztem azokba a gyönyörű barna szemekbe.

*Zayn*
Szörnyű volt megint ugyan abba az állapotba látni.Gyűlöltem így látni.Teljesen tehetetlennek éreztem magam.Csak ültem átkarolva,félig az ölembe vonva.Simogattam a hátát,apró puszikat hagytam a feje búbján.
-Gwen,nyugodj meg,minden rendben lesz.-próbáltam nyugtatni.
-Zayn nem hiszem,hogy..!-ennyit tudott csak mondani,mert újra rátört a sírás.
-Inkább,ne mondj semmit.Én mindig itt leszek ha kellek Gwen!-mondtam és megpusziltam.
Már vagy egy órája ültünk így,amikor hirtelen kinyílt az ajtó és belépett rajta az egész banda.
-Hogy van? Tudja már mi történt Zachel?-kezdte meg az aggodalmaskodását Liam.
-Igen már tudja Liam.-mondtam halkan,mert rájöttem,hogy időközben Gwen elaludt.
-Jobban van már?-kiabált Niall.
-Niall halkabban felébreszted Gwen!-szidta le Niall-t Louis.
-Na hogy van?-jelent meg időközben Lauren.
-Most aludt el nem rég.-feleltem.
-Akkor úgy látom rosszkor jöttünk látogatani.-jelent meg isten se tudja honnan Paul.
Nem válaszoltam neki csak körbe néztem a szobán,ahogy ott áll az egész banda,akik azért jöttek,hogy azután a lány után érdeklődjenek aki mindig is megdobogtatta a szívem.A srácok már azóta imádják Gwent mióta bemutattam nekik.Hihetetlenül imádták őt főleg Niall.A srácok maradtak egy kicsit.Minden félét kérdezte,hogy hogy van Gwen,hogy hogyan reagált amikor elmondtunk neki Laurennel,hogy mi történt.Minden kérdésükre válaszoltam.Nem sokkal később el is mentek és megint csak hárman maradtunk a szobába.Lauren,az alvó Gwen és én.

3.rész

*Lauren* 
Még mindig csak ültem és vártam.Vártam,hogy Zayn megérkezzen és vártam,hogy Gwen felébredjen.Már nagyon untam a várakozást,de haza menni nem akartam.Már vagy két kávét  megittam,fel-alá járkáltam a szobába és a folyosón,hiszen mást nem nagyon tudtam csinálni.Ahogy járkáltam egyszer csak neki mentem valakinek. 
-Jaj,ne haragudjon nem volt szándékos!-mentegetőztem és felnéztem.Zayn volt az.
-Nincs semmi baj Lauren.-válaszolta és megölelt-Istenem de rég láttalak.Nagyon jól nézel ki.
-Hát igen elég rég találkoztunk és köszönöm.-mondtam.
-Hol van Gwen?-kérdezte nagyon halkan.
-Itt.-mutattam a szoba felé,ami előtt álltunk.
-Belehet menni?-kérdezte.
-Aha.-mondtam és bementünk a kórterembe.
Miután bementünk én leültem,Zayn pedig csak állt az ágy előtt és nézte az alvó Gwent.

*Zayn*
Csak álltam az ágynál és néztem,ahogy alszik.Olyan törékenynek tűnt.Még mindig nem is fogtam fel,hogy mi is történt igazából.Nem vágytam másra,mint hogy átöleljem és lássam mosolyogni.De tudtam,hogy miután megtudja az igazságot Zachről egy jó darabig nem lesz majd önmaga.Bele fog őrülni az elvesztésébe valahogy érzem.Közelebb mentem és leültem az ágyra.Óvatosan megfogtam a kezét.Kisimítottam egy tincset az arcából.Egy puszit nyomtam a homlokára,ahogy mindig is szoktam amikor látom aludni.Elhúzódtam,de abban a pillanatba történt valami.Hirtelen megszorította a kezem.Pislogni kezdet és a következő pillanatba már abba a gyönyörű barna szempárba néztem.

*Gwen*
Érzetem,ahogy egy puha kéz kisimított egy tincset az arcomból.Még álmomból felkeltve is tudtam volna,hogy kié is az a kéz.Megfogta a kezem.Ahogy megtette én rögtön megszorítottam.Szép lassan kinyitottam a szemem és meredtünk egy más szemébe.Megejtett azt a féloldalas mosolyát,amit mindig úgy imádtam.Hihetetlenül jól nézet ki,mint mindig.Teljesen elvesztem az arca tanulmányozásában,de a hogy láttam ő is az enyémbe.
-Szia.-szólalt meg végül.
-Szia.-válaszoltam álmosan.Legutoljára akkor találkoztam vele,amikor közöltem vele,hogy sikerült a francia nyelvvizsgám és hogy Zachel összeköltözünk.
-Hogy érzed magad?-kérdezte.
-Sokkal jobban.-mondtam.
-Gwen úgy örülök,hogy felébredtél végre!-jött oda hozzám Lauren.

Most indítsd el a zenét: http://www.youtube.com/watch?v=zNpeK7sDLzE

-Lauren,hol van Zach? Mi történt vele?-kérdeztem kétségbeesetten és elkezdtek hullani a könnyeim.De a kérdésemre csak néma csend volt a választ.-Lauren hol van Zach?-kiabáltam,de ő csak összenézet Zayn-el.
-Gwen,Zach annyira beütötte a fejét,hogy azonnal belehalt a sérüléseibe.-mondta nagyon halkan,lehajtott fejjel.
-Nem,nem ez nem történhet meg.-túrtam idegesen a hajamba.-Mond,hogy nem igaz.Istenem kérlek,hogy ne legyen igaz.-fakadtam ki és a könnyeim még jobban elkezdtek hullani.
-Gwen,sajnos igaz.-mondta Zayn elhaló hangon.-És ha bármiben segítség kell mi Laurennel itt maradunk egészen addig még ki nem engednek.
Nem tudtam mit mondani,Csak sírtam és sírtam.Teljesen összetörtem.Hogy fogom kibírni nélküle.Csak ültem az ágyba és sírtam az arcomat a kezeimbe temetve.Egyszer csak két erős kart éreztem magam körül.Apró puszikat adott a fejem búbjára,majd az arcomra,ahonnan lecsókolta a könnyeimet.Hallottam,ahogy nyílik és csukódik az ajtó.Nyilván Lauren ment ki,hogy ketteseben hagyjon minket.Ő nagyon jól tudta,hogy ilyen helyzetbe csak Zayn tud megvigasztalni.