*Zayn*
Teltek-múltak a napok és a hetek. Gwen még mindig nem hívott se engem, se Liam-et a döntés miatt. Az utóbbi egy hónapban tehetetlennek éreztem magam. Szinte mindenkibe bele kötöttem, még abba is akit igazán szeretek. A próbákon is vagy szerencsétlenkedtem vagy valakivel veszekedtem,általában a legtöbbet Liam-mel A mai próbán sem volt ez másképp. Mindenre figyeltem csak arra nem, amire kellett volna.
-Zayn ide figyelnél végre vagy addig nem mentek el innen, amíg nem lesz normálisan megcsinálva ez a kurva koreográfia!-kiabált Paul.
Rá néztem és megvontam a vállam.
-Ne a válladat vonogasd édes fiam, hanem csináld amit mondok.-üvöltött Paul megint.- Világos?
-Mint a nap.-mondtam flegmán.
-Akkor előröl, utoljára.-mondta.-És ha nem sikerül Zayn, addig itt maradsz amíg meg nem csinálod.
Újra megvontam a vállam és visszaálltam a helyemre. A hatodik próbálkozás után végre sikerült megcsinálni a koreográfiát. Mikor befejeztük Paul elengedett minket. Már éppen indultam volna ki a próbateremből,amikor Paul visszahívott.
-Figyelj Zayn,-kezdte.-tudom,hogy egy nagy szarság kellős közepén vagy Liam-mel,de könyörögve kérlek,a próbán ezt hanyagoljátok. Még ha nem is megy,csak próbáld meg. Ugyan ezt Liam-nek is elmondtam tegnap. Szóval próbáld meg.
-Rendben Paul,megpróbálom.-mondtam,majd elindultam kifelé,de Paul még egyszer utánam szólt.
-Ha elfogadsz tőlem egy apai jó tanácsot,akkor nem görcsölsz rá erre az ügyre.Majd ha döntött,akkor hívni fog. Addig koncentrálj a próbákra és az elkövetkezendő turnéra. Ugye megfogadod ezt?
Ezen elgondolkodtam egy kicsit. Talán Paulnak igaza van. Megfordultam,oda rohantam hozzá és megöleltem.
- Köszönöm.- suttogtam a fülébe.-Igazad van.
- Igazán nincs mit.-mondta mosolyogva. Hátba veregetett,majd elengedett.- Menj haza és pihenj. Fárasztó egy nap volt.
- Rendben.-mondtam és kimentem a próbateremből.
A gondolataimba merülve sétáltam a kocsimhoz,maikor beleütköztem. Brooke volt az. Istenem, már csak ő hiányzott nekem.
- Szia Zayn.-köszönt mosolyogva.
- Mit akarsz Brooke? Nem okoztál már így is elég gondot?-kérdeztem ingerülten.
- Csak bocsánatot szeretnék kérni azért, ami hálaadáskor történt.-mondta.
- Aha.Oké.-mondtam és kivettem a kulcsom a zsebemből.- Ne haragudj,de most mennem kell. Szia.
- Hát..akkor, szia.-mondta és magát illegetve elment.
Beszálltam a kocsiba, beindítottam és elhajtottam. Rengeteg gondolat cikázott át az agyamon. Az elmúlt hetek történései nagyon megviseltek. Már szinte nem tudok semmire se koncentrálni anélkül, hogy a ne jutna eszembe Gwen. Édes jó Istenem mit tett velem ez a lány. Miután haza értem lepakoltam a cuccaim, felrohantam az emeletre, egyenesen a fürdőbe. Bezártam az ajtót, ledobtam a ruháim és beálltam a zuhany alá. Talán egy jó kis zuhany eltereli a gondolataim egy kicsit. Csak álltam és hagytam, hogy a forró vízcseppek lemossák rólam az összes gondomat. Annyira jól esett a zuhany. Úgy éreztem egy, mintha az világ összes gondja megszűnt volna. Csak álltam és élveztem, ahogy a meleg víz végig folyik a testemen, de valami hirtelen kizökkentett ebből a nyugodt állapotból. Csengettek. Gyorsan elzártam a vizet és kelletlenül, de kiszálltam a zuhanykabinból. Kerestem egy törölközőt, megtörölköztem, aztán a csípőm köré tekertem. A látogatóm továbbra is csöngetett. Letrappoltam a lépcsőn, majd ajtót nyitottam. A szemeim kikerekedtek, amikor megláttam ki áll az ajtóban.
*Liam*
Valahogy éreztem, hogy ez fog történni. Miért is reménykedtem? Nem is tudom. Már vagy fél órája siránkozok itt Niall-nek.
- Tudtam, hogy ez lesz..- mondtam.
- Hé, haver fel a fejjel, majd rendbe jön minden.- próbált megvigasztalni Niall.
- Tudom,de annyira..aj Istenem nem tudom.- mondtam.
- Esküszöm, haver most rosszabb vagy, mint egy lány.- mondta Niall.
- Ne haragudj Niall, hogy itt sírok neked, már egy fél órája.- sajnálkoztam.
- Semmi gond. Mire vannak a barátok? - mosolygott Niall.
- Nem is tudom kinek sírnék ha te nem lennén.- mondtam.
- Valószínűleg Harry-nek vagy Louis-nak. - nevetett.
- Igen, valószínű.- mondtam és egy halvány mosoly jelent meg az arcomon.
- Haver, mennem kell. Muszáj megbeszélnem nekem is a dolgaimat Lauren-nel. - mondta sajnálkozva. - Meg leszel egyedül?
- Menj csak Niall. Menj és ments meg a kapcsolatod. -mondtam mosolyogva.
- Kösz Liam.- mondta vigyorogva. - Igazán jó barát vagy.
Ezzel fogta magát és elment. Remélem, hogy kibékülnek Lauren-nel. Most, hogy egyedül maradtam kéne találni valami elfoglaltságot, amivel leköthetem magam és ne gondoljak rá. Szörnyű érzés elveszíteni azt akit, a legjobban szeretsz. Végül is a takarítás mellett döntöttem. Az alagsortól kezdve egészen a padlásig kitakarítottam a házat. Mikor végeztem letelepedtem a nappaliba a kanapéra és bekapcsoltam a tv-t. Épp a Skins ment az egyik csatornám. A kedvenc sorozatom. Annyira belemerültem a sorozatba, hogy észre se vettem, mennyire éhes vagyok. Mikor reklám volt, felálltam és kimentem a konyhába valami kajáért. Gyorsan összedobtam egy szendvicset és visszamentem a nappaliba. Épp a reklám végére értem vissza. Alig ültem le, de már jelzet a mobilom, hogy jött egy új üzenetem. Felvettem a telefonom a dohányzóasztalról és megnyitottam az üzenetet. Ez állt benne:
„ Szegény kicsi Liam szíve összetört. Vajon kifogja meggyógyítani? Az is előfordulhat, hogy senki. De vajon egy ekkora csalódást túl lehet élni? Az is lehet, hogy nem. Találkozunk a pokolba.
xoxo - Z
Ez meg mi a franc akar lenni? Azt hittem, hogy ez a Z-s történet már lezárult. Hát úgy néz ki tévedtem. Így is elég bajt okozott már. De addig nem nyugszom, amíg ki nem derítem, hogy ki ez.
