2.rész

*Gwen szemszöge*

Halk suttogásokra ébredtem.Vagyis csak próbáltam,de a szemeim mindig visszacsukódtak.Azt hittem meghaltam.A hangok egyre csak hangosabbak lettek.Ajtó csukódott és nyitódott,az emberek kibe mászkáltak.Ekkor rájöttem,hogy nem haltam meg.
Csak feküdtem tovább csukott szemmel.A szobában elhaltak a zajok és csak a gépek egyenletesen csipogó hangja,egy lány sírása és egy fiú vigasztaló szavait lehetett hallani.Ki akartam nyitni a szemem,hogy megnézem kik vannak a szobába,de nem tudtam.Még nem voltam képes rá.Nem voltam képes még visszatérni a jelenbe a történtek után.Megint nyílt az ajtó.Bejött valaki és beadott nekem valamit az infúzión keresztül.Hiába akartam felébredni,nem tudtam a gyógyszer hatásától.Éreztem a már jól ismert kellemes érzést és a félig nyitva lévő szemeim lecsukódtak.Teljesen megnyugodtam,ellazultam és újra álomba   merültem.

*Lauren szemszöge*
Csak ültem a fotelban és néztem.Pörgött az agyam.Újra és újra visszajátszottam mindent,ami az elmúlt 3 órában történt.Még mindig nem tudtam elhinni.Minden ami történt olyan hihetetlen volt.Miért pont velük történt? Miért? Csak gondolkodtam és gondolkodtam.A síráson és a gondolkodáson kívül az elmúlt 3 órában nem csináltam semmit.Már azt is tudtam,hogy fogom elmondi Gwenek,ami Zachel történt.Nem tudtam csinálni semmit.Nem tudtam senkivel beszélni.Hirtelen eszembe jutott valami.Nagy nehezen kioperáltam a kabátzsebemből a mobilom és tárcsáztam.Őt hívtam.Őt aki Gwennek mindig ott volt bármi is történt.Azt a személyt akit Gwennel már pelenkás korunk óta ismerünk.Nem nagy bizalmat vetettem abba hogy felveszi,mert nem tudtam,hogy éppen mennyire elfoglalt.Már harmadszorra csörgött ki,amikor beleszól egy mély kellemes hang.

*Zayn szemszöge*
Éppen a próbák utáni jól megszokott kajálásra mentünk a srácokkal.Niall szokás szerint kifordulva önmagából,teli torokból kiabál,hogy ő milyen éhes és hogy szedjük már a lábunkat.Liam Daniellel sms-ezet,Harry és Louis valamiről sutyorogtak.Én meg a gondolataimba merülve kullogtam leghátul.Gwen.Már egy hete nem beszéltem vele,mivel nagyon elfoglalt vagyok a turné miatt és ő is elfoglalt a barátja és az érettségire való felkészülés miatt.Annyira hiányzik.Az illata,a mosolya,a nevetése,mindene.Várjunk csak egy percet.Igaz,nagyon régóta ismerem már,de miért olyasvalakiről álmodozom aki a legjobb barátom és nem mellesleg van pasija.Arról nem is beszélve,hogy nekem is itt van Perrie.De meg kell valljam már nem azért vagyok Perrie-vel mert nagyon szerelmes vagyok belé.Igen,az elején szeretem,de nem szerelemből.Most is szeretem,mint barátot,de semmi több.Sokkal inkább azért vagyok vele,hogy úgy tűnjön mintha nem Gwenbe vagyok fülig belezúgva már óvodás korunk óta.A gondolat menetemet a telefonom csörgése szakította félbe.Azt hittem Perrie az,hogy mikor végzek,de nem ő volt.Nagy meglepetésemre Lauren hívott.Istenem,de rég beszéltem vele is.Ő is nagyon hiányzott már.
-Szia Lauren!-szóltam bele vidáman.
-Szia Zayn!-mondta Lauren.-Rá érsz vagy rosszkor hívtalak?-kérdezte.
-Nem,rá érek,mondjad!-válaszoltam.
Bele kezdett a mondandójába.De amikor kimondta azokat a szavakat,amiket soha,de soha nem akartam volna hallani teljesen lefagytam.Csak álltam és hallgattam,amit mond.
-Zayn,itt vagy még?-kérdezte.
-Még is hogyan történt?-csak ennyit tudtam kérdezni.
Megint elkezdett belőle áradni a szó.Hallottam,ahogy elkezd sírni.A mondandója felét fel se fogtam.Szinte soha nem sírok,de ez volt az a kivételes helyzet amikor a könnyeim megindultak és csak folytak és folytak megállás nélkül.
-Melyik kórházba van?-kérdeztem.Gyorsan elhadarta a választ.
-Rendben,egy óra és ott vagyok.Addig próbálj megnyugodni.Igyál egy jó teát!-mondtam és letettem a telefont.
Gyorsan előre futottam a srácokhoz.Futás közbe letöröltem a könnyeim.Amikor utolértem őket,gyorsan vázoltam nekik a helyzetet.Természetesen  megértették.Gyors kocsiba szálltam és száguldottam a kórház felé.Nem tudom honnan és miért,de az emlékek feltörtek belőlem és újra megindultak a könnyeim.Emlékszem,amikor legutoljára siettem így hozzá,az akkor volt amikor közölte velem,hogy sikeresen meg van a francia nyelvvizsgája és hogy összeköltözik Zachel.

1.rész

Alig tudtam megmozdulni.Mindenem sajgott,a fejem lüktetett,de biztos voltam benne,hogy nem tört el semmim.Megpróbáltam kicsatolni a biztonsági övemet több-kevesebb sikerrel.Bárhogy is próbáltam kiszabadítani magam nem sikerült.Zach teljesen mozdulatlan volt.Semmi életjelet nem mutatott.Teljesen kétsége voltam esve.Nem tudtam mit csináljak és éreztem,ahogy egyre gyengébb és álmosabb leszek.Már minden eshetőséget végig játszottam,hogyan is fogok meghalni,de ez nem volt közöttük.Akkor hirtelen egy férfi jelent meg az autó mellett.
-Hölgyem,jól van?-kérdezte.
-Igen,de a barátom nem mutat semmi életjelet!-válaszoltam erőtlenül,sírás közepette.
-Maradjon mozdulatlanul,hívok segítséget.-mondta a férfi.
Úgy éreztem,mintha már ezer éve várnék.A zsibbadás is elmúlt és a helyét egy kellemes,megnyugtató érzés vette át.A testem elernyedt,a szemeim lecsukódtak.Nem tudtam mikor értek ide a mentők.A szirénát és a kiáltásokat még hallottam.Arra is emlékszem,hogy valahogy kiszedtek az kocsiból.De onnantól már semmi nem számított már.Nem éreztem,nem hallottam semmit.

*Lauren szemszöge*
Csak álltam ott és néztem,ahogy kiemelik mindkettőjüket.Egy rendőr oda jött hozzám és felvette a szükséges adatokat.Már egy mentőssel is beszéltem.Azt mondta,hogy Gwen jól van csak nincs eszméleténél,Zach pedig meghalt.A mentős szerint akkora ütés érte a koponyáját,hogy a sérüléseibe azonnal belehalt.Sejtelmem sincs,hogy fogom ezt elmondani Gwennek.Ötletem sincs,pedig nekem kell elmondanom neki,mivel a szüleivel már egy éve nem beszélt.A gondolataim közül hirtelen az szakított ki,hogy az egyik mentős felkiáltott,hogy egy defibrillátort hozzanak,de azonnal.Aztán már csak a fontosabb szavakat hallottam meg mint,hogy: összeomlott a keringés,töltés maxra.Nem mertem oda nézni.Végül is rávettem magam.Nem,nem halhat meg ő is.Most halt meg a legjobb barátom.Nem halhat meg a legjobb barátnőm is.Fogalmam sem volt mit tegyek.Teljesen kétségebe voltam esve,a könnyeim csak úgy patakzottak. 
 Az állapota újra stabil.Rakhatjátok a mentőbe és vihetjük is a kórházba.Erre a mondatra felkaptam a fejem és a könnyeim még jobban hullani kezdtek.Egy mentős oda jött hozzám és felajánlotta,hogy én is mehetek a mentővel,mert az ő belátása szerint nem vagyok abban az állapotban,hogy vezessek.Ebben teljesen egyetértettem vele.Így elfogadtam az ajánlatát.Egészen a kórházig fogtam Gwen kezét és hálát adtam Istennek,hogy legalább őt életben hagyta.A könnyeim megint elkezdtek záporozni és megint azon kezdtem el gondolkodni,hogy is fogom neki elmondani,hogy Zach nem élte túl.

Bevezető

Egy szokványos péntek estének indult minden,de nem épp úgy végződött ahogy szerettem volna.Épp hazafelé tartottunk egy helyi bárból ahol Zach bandája fellépett.Minden pénteken ugyanott,ugyan abban az időben.Elképesztően jól tudnak játszani a srácok,de még is a legjobban ő fogott meg.Ő a dobos.Még tisztán emlékszem,hogyan is ismertem meg.Pontosan ugyan azon a helyen,pontosan 3 kerek éve.Emlékszem,ahogy az első sorban álltam és tomboltam a legjobb barátnőmmel,aztán felnéztem és láttam,ahogy engem néz a dobok mögül.Emlékszem arra is,amikor a koncert után oda jött hozzám és szóba elegyedtünk.Ezt követte a telefonszámcsere és a csodálatos randik.Majd ezeket követte a még csodásabb első együttlét.Majd az összeköltözés.De amit legjobban imádok ebben a kapcsolatban az,hogy nem csak vagyunk egymásnak,hanem a legjobb barátok is vagyunk.Mindent megbeszélünk egymással.Mindenre tisztán emlékszem és ezeket az emlékeket soha nem akarom kitörölni az emlékezetemből.
-És milyenek voltunk ma este?-kérdezte a barátom Zach kizökkentve a gondolat menetemből.
-Fantasztikusak,mint mindig!-válaszoltam.Éppen hazafelé tartottunk Zach bandájának koncertjéről.Ahol ő a dobos.Az én világomba nem is létezik a földön nála jobb dobos.
-Örülök,hogy tetszett.-mondta és egy könnyed puszit nyomott az arcomra.
  Egy fél pillanat volt csak az egész.Az egyik pillanatban még őt láttam a másikban meg azt,hogy a kocsink keresztbe fordul az úton és vagy még két autó belénk hajt.

Szereplők

Szereplők:)
Ezek a főszereplők:) Elképzelhető,hogy majd ekrülnek bele mellék szereplők,de ők nem annyira lesznek fontosak,mint ők :)


                                                 Gwendolyn Shepherd

Zach de Villers

Lauren Tilney

One Direction

Sziasztok:)

Végre rá szántam magam,hogy elkezdjek végre egy normális blogot írni.Már írtam kettőt,de azok a rendszerint a 2.fejezetnél abba maradtak.Na,de hagyjuk is ezt most.Ez a történet ki nem találnátok miről fog szólni.Igen persze,hogy a One Directionről.Viszont ez nem egy tipikus love story lesz,mint a többi,hogy hirtelen Londonba költözök és találkozok a srácokkal és happy end.Nem,ebben lesz ármány és szerelem,sírás és nevetés.Minden ami egy igazi szappanoperához kell.A részeket úgy hozom ahogy ihletem és időm van. Remélem tetszeni fog:)