Egy szokványos péntek estének indult minden,de nem épp úgy végződött ahogy szerettem volna.Épp hazafelé tartottunk egy helyi bárból ahol Zach bandája fellépett.Minden pénteken ugyanott,ugyan abban az időben.Elképesztően jól tudnak játszani a srácok,de még is a legjobban ő fogott meg.Ő a dobos.Még tisztán emlékszem,hogyan is ismertem meg.Pontosan ugyan azon a helyen,pontosan 3 kerek éve.Emlékszem,ahogy az első sorban álltam és tomboltam a legjobb barátnőmmel,aztán felnéztem és láttam,ahogy engem néz a dobok mögül.Emlékszem arra is,amikor a koncert után oda jött hozzám és szóba elegyedtünk.Ezt követte a telefonszámcsere és a csodálatos randik.Majd ezeket követte a még csodásabb első együttlét.Majd az összeköltözés.De amit legjobban imádok ebben a kapcsolatban az,hogy nem csak vagyunk egymásnak,hanem a legjobb barátok is vagyunk.Mindent megbeszélünk egymással.Mindenre tisztán emlékszem és ezeket az emlékeket soha nem akarom kitörölni az emlékezetemből.
-És milyenek voltunk ma este?-kérdezte a barátom Zach kizökkentve a gondolat menetemből.
-Fantasztikusak,mint mindig!-válaszoltam.Éppen hazafelé tartottunk Zach bandájának koncertjéről.Ahol ő a dobos.Az én világomba nem is létezik a földön nála jobb dobos.
-Örülök,hogy tetszett.-mondta és egy könnyed puszit nyomott az arcomra.
Egy fél pillanat volt csak az egész.Az egyik pillanatban még őt láttam a másikban meg azt,hogy a kocsink keresztbe fordul az úton és vagy még két autó belénk hajt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése