3.rész

*Lauren* 
Még mindig csak ültem és vártam.Vártam,hogy Zayn megérkezzen és vártam,hogy Gwen felébredjen.Már nagyon untam a várakozást,de haza menni nem akartam.Már vagy két kávét  megittam,fel-alá járkáltam a szobába és a folyosón,hiszen mást nem nagyon tudtam csinálni.Ahogy járkáltam egyszer csak neki mentem valakinek. 
-Jaj,ne haragudjon nem volt szándékos!-mentegetőztem és felnéztem.Zayn volt az.
-Nincs semmi baj Lauren.-válaszolta és megölelt-Istenem de rég láttalak.Nagyon jól nézel ki.
-Hát igen elég rég találkoztunk és köszönöm.-mondtam.
-Hol van Gwen?-kérdezte nagyon halkan.
-Itt.-mutattam a szoba felé,ami előtt álltunk.
-Belehet menni?-kérdezte.
-Aha.-mondtam és bementünk a kórterembe.
Miután bementünk én leültem,Zayn pedig csak állt az ágy előtt és nézte az alvó Gwent.

*Zayn*
Csak álltam az ágynál és néztem,ahogy alszik.Olyan törékenynek tűnt.Még mindig nem is fogtam fel,hogy mi is történt igazából.Nem vágytam másra,mint hogy átöleljem és lássam mosolyogni.De tudtam,hogy miután megtudja az igazságot Zachről egy jó darabig nem lesz majd önmaga.Bele fog őrülni az elvesztésébe valahogy érzem.Közelebb mentem és leültem az ágyra.Óvatosan megfogtam a kezét.Kisimítottam egy tincset az arcából.Egy puszit nyomtam a homlokára,ahogy mindig is szoktam amikor látom aludni.Elhúzódtam,de abban a pillanatba történt valami.Hirtelen megszorította a kezem.Pislogni kezdet és a következő pillanatba már abba a gyönyörű barna szempárba néztem.

*Gwen*
Érzetem,ahogy egy puha kéz kisimított egy tincset az arcomból.Még álmomból felkeltve is tudtam volna,hogy kié is az a kéz.Megfogta a kezem.Ahogy megtette én rögtön megszorítottam.Szép lassan kinyitottam a szemem és meredtünk egy más szemébe.Megejtett azt a féloldalas mosolyát,amit mindig úgy imádtam.Hihetetlenül jól nézet ki,mint mindig.Teljesen elvesztem az arca tanulmányozásában,de a hogy láttam ő is az enyémbe.
-Szia.-szólalt meg végül.
-Szia.-válaszoltam álmosan.Legutoljára akkor találkoztam vele,amikor közöltem vele,hogy sikerült a francia nyelvvizsgám és hogy Zachel összeköltözünk.
-Hogy érzed magad?-kérdezte.
-Sokkal jobban.-mondtam.
-Gwen úgy örülök,hogy felébredtél végre!-jött oda hozzám Lauren.

Most indítsd el a zenét: http://www.youtube.com/watch?v=zNpeK7sDLzE

-Lauren,hol van Zach? Mi történt vele?-kérdeztem kétségbeesetten és elkezdtek hullani a könnyeim.De a kérdésemre csak néma csend volt a választ.-Lauren hol van Zach?-kiabáltam,de ő csak összenézet Zayn-el.
-Gwen,Zach annyira beütötte a fejét,hogy azonnal belehalt a sérüléseibe.-mondta nagyon halkan,lehajtott fejjel.
-Nem,nem ez nem történhet meg.-túrtam idegesen a hajamba.-Mond,hogy nem igaz.Istenem kérlek,hogy ne legyen igaz.-fakadtam ki és a könnyeim még jobban elkezdtek hullani.
-Gwen,sajnos igaz.-mondta Zayn elhaló hangon.-És ha bármiben segítség kell mi Laurennel itt maradunk egészen addig még ki nem engednek.
Nem tudtam mit mondani,Csak sírtam és sírtam.Teljesen összetörtem.Hogy fogom kibírni nélküle.Csak ültem az ágyba és sírtam az arcomat a kezeimbe temetve.Egyszer csak két erős kart éreztem magam körül.Apró puszikat adott a fejem búbjára,majd az arcomra,ahonnan lecsókolta a könnyeimet.Hallottam,ahogy nyílik és csukódik az ajtó.Nyilván Lauren ment ki,hogy ketteseben hagyjon minket.Ő nagyon jól tudta,hogy ilyen helyzetbe csak Zayn tud megvigasztalni.