5.rész

*Gwen*
Annyit sírtam,hogy elnyomott az álom Zayn karjaiba.Még mindig nem nagyon fogtam fel mi is történt valójában.Elképzelni se tudtam,hogy mit fogok kezdeni magammal ezután.A közös lakásunkba semmi kedvem se volt visszamenni.Nem akarom,hogy az emlékek kísértsenek.Két évvel ezelőtt is pontosan ezért költöztem el és adtam el a szüleim házát és költöztem Zach-hez.Gőzöm sincs mért de valahogy így könnyebben ment a tovább lépés.Úgy döntöttem,hogy amint kikerülök a kórhátból elmegyek a cuccaimért,Zach cuccai közül elajándékozom azokat amiket nem akarok megtartani,a házat is eladom és visszaköltözöm Bradfordba a nagyszüleimhez.Rájöttem,hogy már senki sem maradt nekem a nagyszüleimen,Lauren-en,Zayn-en és a 4 idiótán kívül senkim.Csak magam vagyok 18 évesen.Még éppen hallottam,ahogy Niall és a többik elég nagy hangzavar közepette bejönnek,de aztán mélyebb álomba szenderültem.
 Teltek,múltak a napok.Egyre jobban voltam már.Habár a lelkem egy kicsit üres volt.De legalább Lauren mindig végig itt volt mellettem.Zayn az utóbbi napokban kevesebbet járt be a próbák miatt,de amikor tehette ő is itt volt.A maradék pár napban amit a kórházban töltöttem egyre többe nevettem és mosolyogtam.

*1 hónap múlva*
-Hé,nem úgy volt,hogy leszoktál?-kérdezte Zayn,miközben meggyújtottam a cigim.
-De úgy volt.-mondtam.-De nem kell parázni csak alkalomadtán egy szál.-
-Úgy legyen.-nevetett Zayn.
Elszívtuk a cigit és bemenetünk a házba.A nagyszüleim éppen nem voltak itthon a hétvégén,mert elutaztak az egyik régen látott ismerősükhöz.A konyha felé vettem az irányt.mert iszonyatosan megéheztem.
-Csinálok magamnak szendvicset,kérsz te is?-tudakoltam Zayn-től.
-Aha,kérek.-válaszolt.-És mit csináljunk kaja után?-kérdezte.
-Hmm..nem is tudom.Mit szólnál egy kis filmezéshez?-kérdeztem.
-Filmezés az ágyban? Nem is olyan rossz ötlet.-viccelődött.
-Te hülye,nem úgy értettem.-vágtam hozzá a vizes konyharuhát.
-Igen? Vizes konyharuhát dobsz hozzám?Na megállj ezért még kapsz!-nevetett.
Elkezdtünk kergetőzni a konyhába.Onnan a nappaliba mentünk,ott is kergetőznünk.Ahogy kergettük egymást felgyűrődött a szőnyeg és szerencsétlenségemre megbotlottam benne.Elvesztettem az egyensúlyom.Nem volt mibe kapaszkodjak,így hát megragadtam Zaynt a pólójánál fogva.Én hátraestem,ő pedig rám.Egy percig csak néztünk egymás szemébe,aztán elkezdtünk nevetni.
-Elkaptalak.-nevetett Zayn.
-Azt csak hiszed!-válaszoltam és ledobtam magamról,felpattantam és kifutottam az előszobába.Fogalmam sincs,hogy hogyan került ilyen gyorsan mögém,de elkapta a kezem és neki lökött a falnak.
-Most már tényleg megvagy.-mondta egy pimasz mosollyal a szája szélén.
-Elismerem most elkaptál.-válaszoltam nevetve.

*Zayn*
Letaszított magáról és futásnak eredt.Gyorsan felpattantam és utána futottam.Úgy látszik gyorsabban utolértem,mint gondoltam volna.Elkaptam a kezét és a falnak döntöttem.Hirtelen előtörtek az emlékek,hogy mi is történt amikor először döntöttem ugyan ennek a falnak két éve.
-Most már tényleg megvagy.-mondtam pimaszul mosolyogva.
-Elismerem elkaptál,de most már legyél boldog.-nevetett.
-Az vagyok,ne izgulj,-nevettem.
Egy darabig csak néztünk mélyen egy más szemébe.Ekkor megszólalt:
-És akkor most mi lesz? Örök életünkre itt fogunk állni?-kérdezte vigyorogva. 
Istenem az a mosoly.Megőrülök tőle.Fogalmam sincs mi történt velem abban a pillanatban,de tudtam,hogy meg akarom tenni.Már azóta mióta összejött Zach-el.Most már biztosan tudtam,hogy csak álltattam magam azzal a szöveggel,hogy csak barátként szeretem.Ez egyszerűen nem volt igaz.Én teljese bele voltam zúgva Gwendolyn Shepherdbe.Próbáltam leküzdeni a késztetést,de nem ment.Csak járt az agyam.A fejembe már annyiszor elképzeltem,hogyan is mondom el neki mit érzek,hogyan is fogunk először csókolózni és hogyan is fog meg történni az első légyottunk.Ilyenek agyaltam,amikor kibillentett a gondolat menetemből.
-Zayn,jól vagy?-kérdezte az egyik szemöldökét felvonva.

most indísd el a zenét: https://www.youtube.com/watch?v=fwK7ggA3-bU

-Igen,csak van amit már elég rég óta megakarok tenni.-mondtam és a válaszát meg se várva megcsókoltam.Nem csókolt vissza,úgyhogy inkább elhúzódtam.
-Ne haragudj,nem is tudom mi ütött belém.-kezdtem el mentegetőzni,de ahelyett,hogy válaszolt volna magához húzott és most ő csókolt meg.Visszacsókoltam.
A csókunk egyre intenzívebbé vált.Tudtam,ha átlépem a határaimat akkor ott nem lesz megállás.Márpedig nagyon közel álltam hozzá.Fantasztikus érzés volt,ahogy az ajkaink összeforrtak.A kezemet a combjára csúsztattam és felemeltem,ő pedig a lábait összekulcsolta a derekamon.Nem tudom lehetségese,hogy a csókunk az intenzívebbnél is intenzívebb lett,de én ezt megszakítottam,Apró puszikat adtam az arcára,majd a nyakát kezdtem el csókolgatni,pontosan azt a pontot,ahol csikis volt.A reakciója egy halk kuncogás volt.De mindez nekem nem volt elég.Elkezdtem szívni a nyakát.Hallottam,ahogy halkan nyögdécsel.A nyakáról visszatértem a szájára.De ő megelégelte ezt.Leugrott rólam a csókot megszakítva.Fordított a helyzetünkön és durván a falnak nyomott.Az ajkaink újra találkoztak.Ez a csók csak egy pillanatig tartott,mert az ajkait megéreztem a nyakamon.Elkezdte szívni.Jól tudtam,hogy amit most teszünk annak holnapra nyoma lesz,de nem igazán érdekelt.Egyszer csak megéreztem a kezeit a pólóm alatt.Megfogta és egy mozdulattal levette rólam.Én ugyan ezt tettem a az ő pólójával.Végig csókolta a mellkasom és már az övemnél járt.Elkezdte kicsatolni.Hirtelen megállítottam.
-Gwen,nekem vannak bizonyos határaim amit ha átlépek,nem biztos,hogy tudom magam kontrolálni.-figyelmeztettem zihálva.
-Tudom Zayn,elég jól ismerlek már.-mondta és kicsatolta az övem.
Nagyon jól tudtam,hogy a határaimat már rég átléptem.Ekkor Gwen fogta és egy hirtelen mozdulattal lerántotta rólam a nadrágom.Ott álltam egy száll boxerben.
-Rajtad túl sok a ruha,drágám!-mondtam és mosolyra húztam a szám.Fordítottam a helyzetünkön,így megint a falnak döntöttem.Lehámoztam róla a nadrágját.Az ajkaink újra egymásba forrtak. Gwen egyre mohóbb lett.Még soha nem láttam ezt az oldalát.Felemeltem,a lábait újra összekulcsolta a csípőm körül és elindultam vele a nappali felé.Valahogy betévelyegtem vele a nappaliba és lefektettem a kanapéra,a csókunkat egyszer sem megszakítva.Már éppen kapcsoltam volna ki a melltartóját,amikor csengettek.