6.rész

*Gwen*
Bevitt a nappaliba és letett a kanapéra anélkül,hogy a csókunkat megszakítottuk volna.A nyakamat kezdte el csókolgatni.Már kapcsolta volna ki a melltartómat,amikor valaki csöngetett.Gyorsan felugrottunk és kirohantunk az előszobába,ahol a ruháinkat hagytuk.Amilyen gyorsan csak tudunk felöltöztünk.A látogatónk egyre türelmetlenebb volt és úgy nyomta a csengőt,mint egy őrült.Én éppen a hajamat igazgattam a falon lévő tükörbe,amikor Zayn megragadta a karom és maga felé fordított.
-Ugye tudod,hogy ezt majd máskor befejezzük?-kérdezte vigyorogva.Nem válaszolta csak megforgattam a szemeim és elmosolyodtam.
-Mennybe a nappaliba és kapcsold be a tv-t,mintha azt néztük volna.-utasítottam és elindulta a nappali felé.Fél úton megállt,visszajött hozzám és megcsókolt.A csók nem tartott tovább egy pillanatnál.-Menjél már be  abba a nyomorult nappaliba végre.-mondtam nevetve.A váratlan vendégünk egyre türelmetlenebb volt.Oda sétáltam az ajtóhoz és kinyitottam.Azt hittem ott helybe fogok szívrohamot kapni,amikor meg láttam kiállt az ajtóban.Perrie volt az.
-Szia Gwen.-köszöntött.-Zayn itt van?-kérdezte.
-Szia Perrie,igen itt van.-mondtam.-Gyere be nyugodtan.-invitáltam be.Belépett az előszobába én meg becsuktam mögötte az ajtót.
-És Zayn merre van?-kérdezte Perrie.
-A nappaliba.-mondtam és a nappali felé mutattam.Elindult a nappali felé én közvetlen utána mentem.
-Áh,Zayn végre megvagy.Már mindenütt kerestelek és vagy ezerszer hívtalak.Miért nem vetted fel a telefont?-kérdezte Perrie.
-Ne haragudj drágám,de a próba után lenémítva maradt és nem hallottam,hogy hívtál.-mentegetőzött Zayn.Nem tudom Perrie látta-e,de én láttam rajta,hogy egy cseppet sem bánja,hogy nem hallotta a telefonja csörgését.
-És mit zavartam meg?-kérdezte Perrie.Néma csend állt be a szobába.Zayn-nel egy másra néztünk és mielőtt ő bármit mondhatott volna én megszólaltam:
-Semmit.Éppen tv-t néztünk és beszélgettünk.-mentettem a helyzetet.
-Aha.-Perrie csak ennyit mondtam.Ettől az egyszavas választól kicsit megijedtem.Talán sejthet valamit? Vagy ennyire ránk van írva,hogy "nem rég majdnem lefeküdtetek"?Fogalmam sincs,majd kiderül.Szóval nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget.
-És Perrie milyen volt a turné?-próbáltam kicsit feloldani a hangulatot.
-Ó,hát fantasztikus volt.Az a sok rajongó,az a sok szeretett meg....-csak úgy áradt belőle a szó.Én nem igen figyeltem rá,mert más kötötte le a figyelmem.Ahogy láttam Zayn-t se nagyon érdekli Perrie kis mesedélutánja.Néha,néha rá nézett,hogy ne legyen annyira feltűnő,hogy végig engem fixíroz.Egy pillanatra találkozott a tekintetünk,de én egyből lesütöttem a szemem és elpirultam.Vajon ezek után mi lesz? Még ötletem se volt.
-És hát..az egész nagyszerű volt.Már alig várom a következő turnét!-fejezte be vigyorogva a mondandóját Perrie.-Ó,Zayn ne tud meg mennyire hiányoztál nekem.-mondta és megcsókolta Zayn. Nem tudom miért,de ahogy néztem őket nagyon rosszul éreztem magam.Mi van veled Gwen? Te soha nem érezted magad rosszul,amikor csókolózni látod őket.Ezzel próbáltam nyugtatni magam,de nem igazán sikerült.Így hát fogtam magam és kimentem a konyhába teát csinálni.Amíg vártam,hogy elforrjon a víz,addig elgondolkodtam mit is tettünk egy fél órája Zayn-nel.Nem a szívem azt súgta,hogy jól cselekedtem,a józan eszem pedig azt,hogy nem.Nem tudom,hogy ezek után mi lesz.Én nem tehetem ezt Perrie-vel.Már épp,hogy elfogadta,hogy mi barátságunk Zayn-nel sokkal mélyebb,mint egy átlag barátság.Már épp,hogy megkedvelt engem is.Itt és most ezt nem tehetem tönkre.Nem,egyszerűen nem.Erre a gondolatra a egy könnycsepp gördült végig az arcomon.Aztán még egy és még így.Azután azon kaptam magam,hogy a könnyeim csakúgy patakoztak végig az arcomon.A víz is felforrt,de nem érdekelt.Csak sírtam és sírtam.Aztán hallottam,hogy valaki megállt az ajtóban.

*Zayn*
Hirtelen történt minden.Megvoltam róla győződve,hogy fél perce még csak úgy áradt belőle,a szó most meg megcsókolt.De az a csók más volt,mint egészen idáig.Az összes csókomat felidéztem Perrie-vel,de ez határozottan más volt.És tudtam is miért.Azért mert eddig szerettem.Nem voltam halálosan szerelmes belé,de szerettem.Most úgy éreztem,hogy szeretem még mindig,de mint egy barátot.Ez a csók is azért volt más.A szám Perrie-t csókolta,de a fejem be csak egy név volt. GWEN,GWEN,GWEN és GWEN.Nem tudtam másra gondolni,csak is rá.Ami ez imént történt itt azt biztos,hogy nem fogom egy darabig kiverni a fejemből.Bele se merek gondolni,hogy mi lett volna ha Perrie nem állít be pont most.Ami azt illeti,bele mertem gondolni,de azok a gondolatok nem voltak híján a mocskos gondolatoknak.Amikor végre szétváltunk Perrie-vel észre vettem,hogy időközben Gwen kiment a szobából.
-Egy perc és vissza jövök.-mondtam Perrie-nek.
-Hova mész?-kérdezte és gyanakvóan felhúzta az egyik szemöldökét.
-Csak megkeresem Gwen-t ,mert kérdezni szeretnék tőle valamit.-nyugtattam meg egy apró mosolyt megeresztve.
-Rendben.-válaszolt mosolyogva Perrie.
Dehogy is megkeresni indultam,mert pontosan tudtam,hogy hova ment.A konyhába.És ezt is tudtam,hogy teát csinálni ment.Már hallottam a víz forrását és még egy hangot,de nem tudtam kivenni,hogy mi lehet az.Megálltam a konyha ajtóban és rájöttem mi volt az a másik hang.Gwen sírt.
-Gwen,mi a baj?-kérdeztem és megindultam felé.Felnézett rám és láttam,ahogy a könnycseppek végig folynak az arcán.Utáltam sírni látni.Én nem gyakran sírok,de ha őt sírni látom akkor nekem is sírhatnékom lesz.
-Semmi,csak elgondolkodtam valamin,ami egy kicsit elszomorított.-válaszolta és egy halvány mosolyra húzta a száját.
-És még is min gondolkodtál?-kérdeztem és felé indultam.

zene:http://www.youtube.com/watch?NR=1&v=UONDdy_oqbE&feature=endscreen

-Csak azon ami nem rég köztünk.Az nem történhet meg többet.Nem teheted ezt Perrie-vel.Ő nagyon kedves lány és igazán szeret és megérdemel téged.Nem úgy mint én.Én csak egy selejt vagyok.Nézz,csak rám.Nem is vagyok olyan szép,mint Perrie,fele olyan tehetséges vagyok,mint Perrie és én még csak fel sem érhetek Perrie-vel.-mondta szomorúan és a könnyei megint hullani kezdte.
-Hé,figyelj,egyáltalán nincs igazad.-mondtam és a kezem közé fogtam az arcát.-Te szebb vagy,mint Perrie.Vagy olyan tehetséges,mint Perrie és a mi a legfontosabb te jobb vagy,mint Perrie.-mondtam teljesen őszintén.Nem tudtam honnan ez a csuda nagy bátorság,de kimondtam amit gondoltam.-És jobban is szeretlek,mint Perriet.-zártam le a témát.
 Ő csak kerek szemekkel nézett rám,miután elmondtam neki mindent.
-De én..azt..azt...hittem..hogy..-dadogott.
-Figyelj,én majd mindent elintézek,csak ne legyél szomorú és hidd el mit mondok.-mondtam és közelebb léptem.Ő automatikusan lecsukta a szemét.Már tudta,hogy mit akarok.Már éppen megcsókoltam volna,amikor valaki megköszörülte a torkát az ajtóba,így a csókot puszivá alakítottam.Gwen megölelt és a fülebe suttogta,hogy "köszönöm" és ki ment a konyhából.
-Itt meg mi történt?-kérdezte Perrie.
-Semmi,csak valamiért maga alatt volt és meg vigasztaltam.-mondtam gyengéden egy apró féloldalas mosolyt megejtve,amit Perrie úgy imádott.Bele néztem azokba és hihetetlenül kék szemekbe és tudtam,hogy ezt az egészet már nem húzhatom sokáig.Hamarosan elkel mondanom neki az igazat.Csak az a kérdés,hogy mikor?