7.rész

*Gwen*
Miután Zayn és Perrie elment semmi kedvem nem volt otthon maradni,ezért úgy döntöttem,hogy elmegyek egyet sétálni úgy is szükségem van egy kis friss levegőre.A történtetek után muszáj volt kiszellőztetnem a fejemet.Hogy értette,hogy jobb vagyok még Perrie-nél is? A dolgok teljesen összekuszálódtak a fejembe.Miközben sétáltam felhívtam Laurent,hogy elmeséljem neki,hogy mi történt délután.
-Hogy mit mondtál?-kérdezte.-Mondd azt kérlek,hogy csak rosszul hallottam.Eltudtam képzelni,hogy most milyen arcot vághat.
-Nagyon is jól hallottad.Majd nem lefeküdtem Zayn-nel.-válaszoltam.-Már a majdnem a melltartót is leszedte,amikor csengettek.
-Ki volt az a galád ember,aki ilyenkor csengett?-kérdezte Lauren.Abból a hanglejtésből,ahogy feltette ez a kérdést,rájöttem,hogy nagyon érdekli ez a téma.Világ életébe azon fáradozik,hogy összehozzon engem Zayn-nel,de szegénynek még mindig nem sikerült.Eltudom képzelni,hogy a most hallottak után egy egész tervet fog előállítani a következő lépésekkel.
-Perrie csengetett.-mondtam hanyagul.-Zayn-t kereste,mert nem vette fel a telefont.És mivel a srácok próbájának rég vége volt,gondolom tudta,hogy nálam van.
-Ah,az a lány nem tudja,hogy mikor lehet zavarni és mikor nem.-mondta kissé sértődötten.-Nem tudom,valamiért soha nem kedveltem őt.Szép,tehetséges meg minden,de egyáltalán nem Zayn-hez való.Már ha engem kérdezel.
-Teljesen egyet értek veled-mondtam kissé lehangoltam.
Még vagy fél órát beszélgettem Laurennel.Már vagy egy órája sétáltam.Nem tudtam,hogy mit csináljak vagy hogy hogyan kezeljem ezt a helyzetet.Útközben betértem a Starbucksba.A kedvenc kávémat rendeltem meg egy sütit.Ott is eltöltöttem egy órát.Még ott ültem és gondolkodtam,felmentem twitterre.Végig néztem a képeimet.Szinte az összesen vagy Laurennel,vagy Zach-el vagy a srácokkal vagy Zayn-nel voltam.Visszagondoltam a régi időkre,amikor semmi sem volt ennyire bonyolult.Mikor lett minden ennyire komplikált?


*Zayn*
Végre haza értünk.Azt hittem,hogy ez a délután már soha nem fog véget érni.Néztem,ahogy Perrie leveszi a cipőjét,a kabátját és a haját felfogja egy copfba.Rájöttem,hogy amit Gwennek mondtam teljesen igaz.Ő sokkal jobban illik hozzám,mint Perrie.Nekem Gwenre van szükségem.Eljött az idő,hogy beszéljek Perrie-vel.
-Perrie,beszélhetnénk valami fontosról?-kérdeztem félve.
-Hát persze drágám.-felelte mosolyogva.-Mennye be nappaliba,én addig csinálok teát és utána beszélhetünk.
Úgy tettem,ahogy kérte.Amíg ő a teát csinálta a konyhába,én addig a nappaliba üldögélve gondolkodtam,hogyan is fogom neki elmondani.Már nem is volt rá időm,mert Perrie éppen akkor jelent meg két bögre teával.
-Itt is vagyok.-mondta.-Miről szeretnél beszélgetni?
-Tudod Perrie..-kezdtem bele.-Nagyon sok minden történt mostanában..és..Istenem,nem is tudom,hogy mondjam el.-borultam ki.Ő teljesen nyugodt volt és megvárta,amíg folytatom.
-Arról van szó,hogy az érzéseim kicsit megváltoztak és már nem úgy szeretlek,mint régen.-mondtam elhaló hangon.-És úgy gondolom,hogy mivel mind ketten nagyon elfoglaltak vagyunk,ezért jobb lenne,ha külön folytatnánk.
-Zayn,ha hiszed,ha nem,de én is pont ma akartam veled a kapcsolatunkról beszélni.-mondta.-Te nem azért akarsz szakítani velem,mert túl elfoglaltak vagyunk,persze részben ezért is ,de a valódi indok az az,hogy te teljesen bele vagy zúgva Gwenbe.

zene: http://www.youtube.com/watch?v=dmjgM6h-8eE

Csak néztem rá kikerekedett szemekkel és tátogtam,mint egy hal mert egy szó se jött ki a torkomon.
-Már nagyon rég feltűnt nekem,csak nem akartam szólni róla addig,amíg teljesen biztos nem vagyok benne.-mondta.-De ma,amikor bementem a konyhába láttam,hogy néztél rá.Na,akkor bizonyosodtam meg az igazamról.
Nem hittem,el amiket mond.Csak néztem rá értettlenül.
-Zayn,én csak örülök,hogy felhoztad ezt a témát.Már én sem ugyan úgy érzek,mint régen.De szeretetném,ha továbbra is nagyon jó barátok maradnánk.-mondta mosolyogva.
-Ohh...Perrie.-csak ennyit tudtam mondani és szorosan magamhoz öleltem.-Köszönök mindent.Ez az együtt töltött egy év felejthetetlen volt.Mindenre emlékezni fogok,és kérlek ne haragudj rám.
-Zayn ne beszélj már hülyeségeket.Nincs miért haragudjak.-mondta nevetve.-Na,de most menj és mondd el Gwennek,mit érzel.Minél hamarabb mondod el neki,annál nagyobb az esélyed nála.
Gyorsan felpattantam a kanapéról és rohantam az ajtóhoz,de hirtelen megálltam előtte.Visszarohantam a nappaliba.
-Te még mindig itt vagy?-vont kérdőre Perrie játékosan.Oda mentem hozzá és még egyszer megöleltem.
-Köszönök mindent,még egyszer.Ha te nem mondod el,mit láttál ma délután,talán rá se jövök arra,hogy beleestem Gwenbe.-mondtam hálásan.
-Ugyan,szóra se érdemes.De most már tényleg menj.-mondta.
Megint futásnak eredtem.Úgy téptem fel a bejárati ajtót,mint egy őrült.Az utcán is csak rohantam és rohantam.Az emberek is megbámultak,de nem érdekelt csak futotta és futottam.Egyszer csak neki mentem valakinek és mindketten a földre estünk.Felnéztem és szembe találtam magam azzal a csodálatos barna szempárral.