11.rész

*Gwen*
Továbbra is aljasan mosolygott.Csak álltam ott,mint egy darab fa és nem tudtam mi tévő legyek.
-Na mi van Gwen,elvitte a cica a nyeled?-kérdezte nevetve.-Vagy csak egyszerűen félsz tőlem?
-Én..nem..csak..én..-dadogtam.
Diadalittasan felnevetett.
-Te félsz tőlem.-nevetett.-Ugyan Gwen,tőlem nem kell félned csak akkor,ha nem törleszted az adósságodat.-mondta,komolyra véve a szót.
Nem tudom,mit olvashatott le az arcomról,de az arca megenyhült és a padlót kezdte fixírozni.
-Gwen,én...én nem akarlak bántani.-vallotta be.-Ismersz engem,tudod jól,hogy milyen vagyok.Engem is csak utasítottak hogy...-itt félbe hagyta a mondni valóját és felém lépett.Ösztönösen hátrálni kezdtem,de a fal megakadályozott,hogy tovább menjek.
-Hogy mi? Hogy megöld a családom? Hogy bántsd a szeretteimet?-fakadtam ki.-Végre túl vagyok egy nehéz korszakon,majd megjelensz,megfenyegetsz,majd előadod az ártatalant,hogy téged csak utasítottak.
Közelebb lépet és a kezei közé fogta az arcomat.
-Gwen,kérlek higgy nekem.Ez az igazság.Én nem akarlak bántani.-mondta mélyen a szemembe nézve.Smaragdzöld szemeiben könny csillogott.
-Andy,ne haragudj,de fogalmam sincs,hogy mit higgyek.-mondtam-Ha igaz amit mondasz elmondanád ki utasít ilyen dolgokra?
-Hidd el,legszívesebben elmondanám,ha tehetném.-mondta a fejét lehajtva.-Azt szeretném,hogy bízzál bennem.Emlékezz azokra amiken keresztül mentünk.Ha azokon is túl jutottunk,akkor ezen is túl fogunk.
-Ne haragudj Andy,de pillanatnyilag nem tudok.-mondtam elhaló hangon.
-Gwen,kérlek.-kérlelt suttogva és közelebb lépett.
Az arcát már csak egy centi választotta el az enyémtől.Már majd nem megcsókolt,amikor meg szólalt a telefonom.Abba a pillanatban áldottam Zayn időzítését.Eltávolodott tőlem,ln pedig előhalásztam a mobilom és felvettem.
-Szia,Zayn.Nem semmi baj sincs.Nem csak beszélgettünk.Megyünk mindjárt.-nyugtattam meg.-Én is szeretlek.-mondtam és letettem.
-Jobb lesz ha visszamegyünk.-mondta.-Nyilvánvaló,hogy Zayn aggódik érted.
Válaszképpen bólintottam és elindultunk visszafelé.Mikor visszaértünk a srácok már kint voltak az öltöző előtt.Zayn volt az első aki meglátott.Odarohant hozzám,kicsit távolabb húzott Andy-től és megcsókolt.Közelebb rántott magához,kissé elvesztve az egyensúlyom a  falnak dőltem ő pedig nekem.A csókja birtokló volt.Nem tudtam kinek és mit akar bizonyítani,de szerintem mindenki rájött,hogy az övé vagyok.
-Jól hős szerelmesek,ezt kérlek folytassátok otthon zárt ajtók mögött,amikor mi nem vagyunk jelen.-nevetett Niall.
Nagy nehezen elszakadtunk egymástól,de nem azért mert olyan nagyon szerettük volna,hanem azért mert nem lehetett nem nevetni azon amit Niall mondott.
Majd Zayn a fülemhez hajolt és azt súgta oda nekem,hogy ez jó ötlet.Majd rám nézet és elkezdte vonogatni a szemöldökét,majd megeresztet egy perverz mosolyt.Nagy nevetés közepette mentünk ki az autóhoz.A kocsiba is nagyon jó volt a hangulat.Liam Niall-el veszekedett valami lényegtelen dolgon,Louis és Harry viccelődtek egymással.Mi Zayn-nel csak néha  vettünk részt a történések be.Vagy nevettünk Louis egyik viccén vagy éppen egy csók csata közepén voltunk.Paul megállt a lakásom előtt Zayn-nel elbúcsúztunk a srácoktól,majd kiszálltunk a kocsiból.Megvártuk még elhajtanak,majd elindultunk befelé.

*Zayn*
Amíg előhalászta a kulcsát a zsebeiből én addig neki dőltem a falnak.Számtalan gondolat cikázott át az agyamon,hogy mit fogok tenni vele ha beértünk.Már nem bírom tovább.Alaposan végig mértem.Mint mindig ma is lenyűgözően nézett ki.Fekete bőrkabát,egy kék póló,egy sötét kék farmerrövidnadrág,sötétkék harisnyával és fekete bakanccsal.Hosszú,egyenes fekete haját kiengedve hagyta.Még a mozdulatai is elképesztőek voltak.Lehet,hogy elég idiótán hangzik,de még a legegyszerűbb mozdulatai is beindítottak.Nem tudom,hogy direkt vagy véletlenül,de leejtette a kulcsot.Rám nézett,gondolom láthatta rajtam,hogy már nem sokéig bírok magammal.Rám mosolygott,majd kínzó lassúsággal lehajolt a kulcs ért.Akaratlanul is,de ráförmedtem.
-Gwen,megtennéd végre,hogy felveszed azt a kibaszott kulcsot és kinyitod az ajtót?
Elkezdett nevetni.Édes jó isten ez a csaj fogja a halálomat okozni.
-Na mi van,kezd szűk lenni a nadrág Malik?-kérdezte nevetve.
-Fogd be és inkább nyisd ki azt a rohadt ajtót.-mondtam.
Még mindig nevetett,de végre kinyitotta az ajtót.Elindult befele és én mentem után.Továbbra is nevetett,de már nem fog sokáig.
-Hé Shepherd ,ugye tudod,hogy van még valami amit be kell fejeznünk?-kérdeztem,megeresztve egy perverz vigyort.
-Persze,hogy tudom Malik.-vigyorgott és elindult felfelé a lépcsőn.Úgy kellette magát,mint nem is tudom mi csoda.De hiába is akartam letagadni,hogy nem jön be ez a stílusa a "kis Malik" oda lent teljesen mást mondott.Istenem nem bírom már tovább.Felrohantam a lépcsőn.Majd nem betörtem a szoba ajtót,de abban a pillanatban kit érdekelt,mert engem nem az biztos.Gwen ott állt a szoba közepén és kérdően nézett rám.Valósággal neki rontottam és úgy csókoltam,ahogy még soha sem.Ő sem volt ám rest.Kezei a pólóm alatt jártak,majd egy mozdulattal letépte róla.Hmm,milyen kis vad ez tetszik.Én is lerángattam róla a kabátot,majd ahogy ő is tette az én pólómmal,letéptem róla az övét.A többi ruha darabunk is hamar a földön volt.Ő egy szál melltartóba és bugyiba,én pedig egy boxerben álltam.

zene:http://www.youtube.com/watch?v=RF0HhrwIwp0

Alaposan végig mértem,majd vadul megcsókoltam,felkaptam és az ágyra dobtam.Fölé másztam és megkerestem azt a foltot a nyakán,amit tegnap hagytam rajta.Miután megtaláltam szívni kezdtem.A kezeim közbe bebarangolták a felső testét.Ma nem fogta vissza magát úgy ahogy tegnap,mert sokkal hangosabban nyögdécselt.A háta alá nyúltam és kikapcsoltam a melltartóját.Egy gyors mozdulattal leszedtem róla és a sarokba hajítottam.A kezeim megtalálták a melleit,amit egy nyögéssel díjazott.

*Gwen*
Édes istenem én most fogok meghalni a kezei alatt és még nem is csináltunk semmit.Megelégeltem a helyzetet így fordítottam a pozíciónkon.Ő került alulra,én fölülre.Megcsókoltam és elindultam lefelé.Amikor elértem a boxeréhez szépen lassan minden pillanatát kiélvezve a szenvedésének lehúztam róla,felszabadítva a "kis Malik-kot".Az egész manőveremet egy férfias nyögéssel díjazta.Felnézetem rá és mélyen a szemébe néztem.Láttam benne a kéjt és a vágyat.Egy pillanat volt az egész,de megint alulra kerültem.Szépen lassan lehúzta rólam a bugyimat.Felnézet rám.
-Kész vagy?-kérdezte.
-Igen.-mondtam zihálva.
A bejáratomhoz pozicionált,majd szépen lassan belém hatolt.Már vagy két hónapja nem feküdtem le senkivel,de Zayn-nel sokkal jobb volt mint eddig bárki mással.Elkezdett tolni,egyre erő teljesebben.A testünk egyszerre mozgott.Isteni volt.Nehezen,de beismertem magamnak,hogy már akkor is erre vágytam amikor Zach-el voltam együtt.Sokkal jobb volt annál,ahogy elképzeltem.Amikor már éreztem,hogy nem sokára itt a vég a körmeimet  hátába vájtam.
-Zayn...én...mindjárt..-ziháltam.
-Tudom..én is.-válaszolta.
Egyszerre mentünk el.Még egy pár levezető tolást végzet majd legördült rólam.
-Végre sikerül,úgy hogy senki nem zavart meg.-nevetett.-De amúgy fantasztikus volt.
-Igen az volt.-mondtam,majd a fejem a mellkasára helyeztem.
-Nagyon szeretlek Gwen.-mondta,miközben a hajamat cirógatta és egy puszit nyomott a fejem búbjára.
-Én is nagyon szeretlek Zayn.-mondtam és megcsókoltam.
A délután és az este nagy  részében csak szeretkeztünk és aludtunk.
Valamikor az éjszaka közepén megcsörrent a telefonom.Felvettem az éjjeliszekrényről.hogy megnézzem ki keres.Ránéztem a kijelzőre,hogy ki az.Ezt nem hiszem el,miért nem tud már végre békén hagyni.