16.rész

*Zayn*
Úgy száguldottam,mint egy őrült.Nem érdekelt semmi még a fejemből is elszállt minden gondolat és csak egy kép lebegett a szemeim előtt.A kép,amin Gwen és Andy csókolóznak.Ahogy felidéztem a képet,egyre idegesebb lettem és erősebben szorítottam a kormányt.Nem hiszem el,hogy ezt tette.Lehet,hogy régi kép,de legalább ne vettek volna hülyére,amikor bemutattam őket egymásnak.Felhorkantam.Képesek voltak megjátszani,hogy nem ismerik egymást.Próbáltam minden gondolatot kiűzni a fejemből és lenyugodni,de nem igen sikerült.Végig hajtottam a fő úton,majd bekanyarodtam abba az utcába,ahol Gwen lakott.Megálltam a ház előtt és valósággal kiugrottam a kocsiból.Bezártam,majd az ajtó felé vágtattam.Feltéptem az ajtót,majd miután beléptem a házba és becsaptam magam mögött az ajtót.A csattanásra Gwen kijött a konyhából.
-Zayn,minden rendben van?-kérdezte halkan.
-Nem,nincsen.-kiabálta,majd közelebb léptem hozzá és a falhoz nyomtam.-Mit hittél meddig titkolhatod előttem?
-Mi...miről beszélsz?-kérdezte megilletődve.
-Ugyan Gwen,tudod jól,hogy miről beszélek.-keltem ki magamból.-Arról a csókról,ami közted és Andy között csattant el.
Kikerekedett szemekkel nézett rám és láttam,ahogy könnyek gyűlnek a szemébe.
-Honnan tudsz róla?-kérdezte suttogva,a fejét lehajtva.
-Kaptam egy üzenetet egy képpel rólad és Andy-ről,de a szám ismeretlen volt és az aláírás csak annyi volt,hogy Z.-mondtam ingerülten.
A szemei még jobban kikerekedtek,már ha az lehetséges. 
-Az..az még...egy..-dadogta.-Az még egy három éves kép.Én nem akartam megcsókolni őt,de muszáj volt.
-Tudtommal,akkor együtt voltál Zach-el.Elmagyaráznád nekem,hogy akkor miért kellett csókolóznod Andy-vel?-kérdeztem a hangomat újra felemelve.
-Mert muszáj volt és három éve tettem,olyan dolgokat amikre nem vagyok büszke és nem kell volna megtegyek,de megkellet,hogy tegyem.-zokogott.
-És ugyan mégis mi a francért kellett megtenned?-kiabáltam.
-Mert..mert.te ezt úgy se értenéd!-kiabált már ő is,de közbe csak úgy folytak a könnyei.-Te nem tudod,milyen amikor az életedért küzdesz,de nincsen pénzed.
-Szóval pénzért lefeküdtél Andy-ve?-kérdeztem elkerekedett szemmel.
-Én...-csak ennyit tudott kinyögni.
-Tudod mit,hagyjuk a francba.-mondtam és elengedtem.-Majd ha eltudod normálisan magyarázni mi ez az egész akkor majd hívj.
Ezzel ott hagytam.Feltéptem a bejárati ajtót és kiviharzottam a házból.Beszálltam a kocsiba és elhajtottam,amilyen gyorsan csak tudtam.Nem hiszem el,nem ez nem lehet.Egy könnycsepp gördült végig az arcomon.Nem vagyok az a sírós fajta,de ő még azt is eltudta nálam érni,hogy sírjak.A könnyek elhomályosították a látásomat,így félre álltam.A fejemet a kormányra hajtottam és szabadjára engedtem  a könnyeimet.

*Gwen*
Miután hallottam,ahogy becsapódik az ajtó a lábaimat elhagyta minden erő és a falmentén végig csúszva a földre rogytam.A térdeimet felhúzta,ráhajtottam a fejem és újra zokogni kezdtem.Csak sírtam és sírtam megállás nélkül.Nem hiszem el,hogy ez történt.Nem akarom őt is elveszíteni.Még a gondolatát se bírtam elviselni,hogy elveszíthetem.A telefonom csipogni kezdett.Előhalásztam a zsebemből,majd megnyitottam az üzenetet.
      
 ,,1-0 az én javamra.A meccs elkezdődött.Jobb,ha elkezdesz felzárkózni.A következő menet nem sokára indul.Nekem nincs veszteni való,de neked viszont rengeteg van."
                                                         -Z
Nem tudtam,hogy erre most hogy reagáljak.Teljesen egyértelmű,hogy veszteni fogok.Minden amit idáig felépítettem,most ebben a fél órában romba dőlt.Fogalmam sincs,hogy fogom ezt most rendbe hozni.A könnyeim újra megindultak.Nem hiszem el,hogy ez történik.Félek,hogy Zayn soha nem fog nekem többé megbocsátani.Csak sírtam és sírtam.Hogyan történhetett mind ez? Pár napja még teljesen boldogak voltunk.Mindenről én tehetek.Talán ha elmondtam volna neki az igazat,akkor most nem lenne ez az egész.A könnyeim megállíthatatlanul folytak.Amikor megcsörrent a telefonom a szívem hevesebb kezdett verni.Gyorsan felkaptam és beleszóltam.
-Haló.-mondtam.
-Gwen,én vagyok az Andy.-mondta.-Csak azt szeretném kér...
-Nem érdekel Andy.Hagyj békén.Miattad van minden.-sírtam.
-Miről beszélsz Gwen? Én nem csináltam semmit.-mentegetőzött.
-De.Mindent elrontottál azzal,hogy visszajöttél.-kiabáltam.-Valaki elküldte névtelenül Zayn-nek azt a képet amin csókolózunk.És mi most...most.-elcsuklott a hangom és a könnyeim még jobban megindultak.
-Gwen,én úgy sajnálom.Nem akartam,hogy szakítsatok.-mondta sajnálkozva.-Amúgy milyen névtelen üzenetküldőről van szó?
-Nem tudom.Valaki ismeretlen számról üzenetet küldözget nekem,de most már Zayn-nek és Lauren-nek is.Aláírásnak csak annyi van utána,hogy Z.-mondtam.
-Hogy micsoda? Z? De hát az nem ...-kérdezte,de elakadt a szava.
-De,igen Zach beceneve volt.-mondtam.-Már mindenkit végig vettem abból az időszakból,de senki nem lehet Z.
-Gondoltál már arra,hogy...?-kérdezte,de megint nem tudta befejezni a mondatot.
-Arra,hogy esetleg nem halt meg?.kérdeztem.-Igen,megfordult a fejembe.Mert végül is a testét nem láttuk a ravatalon,mert már lezárták a koporsót.
A vonal túlsó végén néma csönd volt,de tudtam.hogy még nem tette le.A hallgatásából  ítélve egyet értett velem.
-Ne igyunk előre a medve bőrőre.-szólalt meg végül.-Remélem,hamar rendezitek a gondokat Zayn-nel.Ne haragudj,de most mennem kell,csak emlékeztetni akartalak a határidőre.
-Ne izgulj,nem felejtettem el.-feleltem ingerülten.
-Rendeben.Akkor szia.-mondta.
-Szia.-válaszoltam,majd hirtelen így szóltam.-Andy,én...én...elmondok mindent Zayn-nek.Nem tudom tovább titkolni előtte.
A válasz csak néma csönd volt.