19.rész

*Andy*

-Mi a jó büdös francot csináltál?-kiabáltam.

-Én megkérdeztem,hogy ki a fontosabb számodra.-mondta Brooke,a körmét piszkálva.-És te rá bólintottál,hogy Gwen,úgyhogy Zayn-t lőttem le.Ha azt mondtad volna.hogy Zayn fontosabb,akkor Gwen-t lőttem volna meg.Ilyen egyszerű.
-Te beteg vagy.Van fogalmad róla,hogy most mit tettél?-üvöltöttem.
-Igen,van fogalmam róla.-vont vállat.-És mondjak valamit? Egyáltalán nem sajnálom.
Erre nem tudtam mit mondani,így idegesen a hajamba túrtam és próbáltam lenyugtatni magam,hogy nehogy olyat tegyek,amit később megbánhatok.
-Most mi van? Ne mond,hogy nem örülsz,hogy eltüntettem Zayn-t az útból.-mondta,a szemöldökét felvonva.-Szabad a pálya,Gwen a tiéd.Persze,csak akkor ha Zayn nem élte túl.
-Te tényleg nem vagy normális.-mondtam idegesen.-Ezzel tönkretettél egy bandát.Arról nem is beszélve,hogy miattad fogom elveszteni a legjobb barátomat.
-Brühühüh,szegény Andy elveszti a legjobb barátját Liam-et.-mondta pimaszul.-Hogy oda ne rohanjak.
Kezdetem elveszteni a türelmemet.Megfogtam a vállait és a kocsinak nyomtam.
-Arról volt szó,hogy a fegyver csak megfélemlítés gyanánt van és nem bántasz senki.-üvöltöttem,kifordulva magamból.-Teljesen tönkre vágtál mindent.Imádkozz,hogy ne haljon meg Zayn.Ha megtörténik,esküszöm,hogy saját kezűleg tekerem ki a nyakadat.És ezúttal nem viccelek,hanem teljesen komolyan gondolom.Megérteted? 
Láttam,ahogy az arcára kiült a félelem,mert már ismerte a másik oldalamat.Azt az oldalamat,ha valamit komolyan gondolok azt meg is teszem.
-Megértetted?-kiabáltam.
-I..igen.-dadogott.
-Rendben.-mondtam és elengedtem.-Melegen ajánlom,hogy több ilyen húzásod ne legyen.Most menj és egy jó ideig nem akarlak látni.
Ezzel fogta magát,beszállt az autóba és elhajtott.
Édes istenem mi lesz még ebből.Idegesen beletúrtam a hajamba,majd a kocsim felé indultam.Beszálltam,de ahelyett,hogy elindultam volna a kormányra hajtottam a fejem.
Én barom hittem neki.Elhittem neki,hogy nem fog bántani senki.Hogy fogom egyáltalán elmagyarázni Gwennek,hogy nem arra bólintottam rá,hogy Brooke lőjön,hanem arra,hogy ő fontosabb számomra,mint Zayn? Várjunk,de még azt se mondhatom el neki,hogy Brooke volt az aki rá lőtt,mert akkor még jobban összetörne.Semmi se jó.Ilyen gondolatok száza futott át az agyamon.Mikor arra jutottam,hogy már lenyugodtam beindítottam az kocsit és elhajtottam.

*Lauren*
-Várj,Gwen lassabban kérlek,nem ér..-mondtam.
-Zayn-t lelőtték,amikor...-mondta,sírva,de nagy nehezen végig mondta.
-Jézusom.-mondtam és még a vér is megfagyott bennem.-Oké,hol vagy most?
-A kórházba.-mondta.
-Oké.Nyugodj meg nem lesz semmi baj.-mondtam.-Menj le a büfébe,vegyél egy teát és próbálj megnyugodni,azonnal ott vagyok.
Valamit még motyogott,de nem nagyon értettem,így letettem.Lerohantam az emeletről,felkaptam a kabátom,bele ugrottam a bakancsomba,felkaptam a kulcsaimat a komódról,majd kiviharzottam a lakásból.Gyorsan bezártam az ajtót és a kocsimhoz futottam.Persze,hogy most kell esnie a rohadt esőnek.Gyűlölök esőbe vezetni,de most az egyszer még ezt is megteszem.Nem volt nagy forgalom,így hamar odaértem a kórházhoz.Leparkoltam,kiszálltam,bezártam a kocsit és berohantam.A recepción megkérdeztem,hogy hol van Zayn.A recepciós az intenzív osztály felé mutatott.Intenzív osztály?Mégis mi az isten történt? Amilyen gyorsan csak tudtam a lifthez szaladtam.Nagy szerű elromlott.Mint az őrült elkezdtem,felfutni a lépcsőn.Nagy nehezen felértem a harmadik emeletre,ahol az intenzív osztály volt.Bekanyarodtam egy folyosóra és megláttam az egész bandát és Gwent,aki a földre roskadva sírt és Liam próbálta vigasztalni.Az első aki meglátott az Niall volt.Oda futott hozzám és megölelt,majd egy könnyed csókot lehelt az ajkamra.
-Hogy van?-kérdeztem.
-Zayn vagy Gwen?-kérdezett vissza.
-Mindketten.-mondtam.
-Hát..Zayn-ről még nem tudunk semmit.-kezdte.-Gwen meg eléggé kivan.
-Gyere menjünk oda.-mondtam és kézen fogtam és elindultam,ő pedig követett.
Mikor oda értünk Gwen-hez elengedtem Niall kezét és leguggoltam Gwen elé.
-Gwen.-kezdtem.-Nézz rá.Nem lesz semmi baj.Megfogják menteni.
Lassan felnézet rám,de tovább sírt.Szegény lány.Miért mindig vele történik meg minden? Miért nem történhet végre mással ilyen?
-Lauren,mi lesz...mi lesz..-dadogott.-Mi lesz ha nem éli túl? Abba belefogok őrülni.
-Nem lesz semmi baj.-mondtam.-Na gyere ide.
Jó erősen megöleltem és addig nem engedtem el amíg meg nem jelent egy orvos.
-Gwendolyn Shepherd.-mondta az orvos.
Gwen hirtelen elengedett és felugrott.
-Igen?-kérdezte Gwen a kezét tördelve.
.-A golyókat eltávolítottuk és stabilizáltuk a barátja állapotát.-mondta az orvos.-Várhatólag nem sokára felébred.De el kell ismerjem a barátjának nagy szerencséje volt.Ha mondjuk egy centivel arrébb megy az egyik golyó,talán már nem tudtuk volna megmenteni az életét.Na mindegy,a lényeg az,hogy most bemehet hozzá,de csak egy rövid időre.
-Köszönöm.-suttogta Gwen és a szemei újra megteltek könnyel.
-Bekísérjelek?.kérdeztem.
-Nem kell maradj itt nyugodtan Niall-el.-mondta egy mosolyt erőltetve az arcára.-Majd Liam bekísér.
-Rendben.-mondtam és megöleltem.
Néztem,ahogy bemegy Liam-mel a kórterembe,majd becsukódik az ajtó.
-Nem lesz semmi baj,hidd el.-mondta Niall,majd maga felé fordított és szenvedélyesen megcsókolt.
-Remélem is.-mondtam.

*Gwen*
Most már tudtam,hogy mit érezhetett akkor Zayn,amikor egy pár hónappal ezelőtt én feküdtem ugyan így azon az ágyon.Rettenetesen nézet ki.A mellkasát egy hatalmas kötés fedte be,ami eltakarta azt a három pontot,ahol a golyók érték.Lassan megkerültem az ágyat,majd oda húztam egy széket és leültem rá,Liam pedig megállt az ágy végében.
Megfogtam a kezét és az ajkaimhoz emeltem,ugyan úgy ahogy ő tette még anno.
-Szörnyen néz ki.-mondta halkan Liam.
-Borzalmasan.-mondtam.
-De még is ki lőtte le?-kérdezte.
-Fogalmam sincs,nem láttam az arcát,mert kapucni volt rajta.-mondtam.Vajon megemlítsem neki Andy-t? Nem inkább nem.
-És az a pasi utasította,hogy lőjön,akinek fizettél?-tudakolta.
-Na igen,ez benne a furcsa,hogy nem ő volt.-mondtam.-Ő már akkor rég elment.
-Komolyan?-kerekedtek ki Liam szemei.
-Igen.-mondtam és Zayn-re néztem.
Ha nem rángatom bele ebbe az egészbe,akkor talán nem ő,hanem én feküdnék itt. Liam, mintha olvasott volna a gondolatimba.
-Ne is gondolj olyanokra,hogy jobb lenne,ha helyette te feküdnél itt.-rótt meg.-Ha nem avattad volna be,akkor is addig nyaggatott volna amíg el nem mondod,hogy mi a bajod.
-Igen?-kérdeztem.
-Igen.-mondta.
Megint ránéztem Zayn arcára,majd újabb puszikat adtam a kézfejére.
-Nagyon szereted ugye?-kérdezte Liam szinte suttogva.
-Igen.-motyogtam alig halhatóan.-Jobban szeretem,mint bármi vagy bárki mást.Ő az életem.Nélküle sehol se lennék.
Ezt még így soha senkinek sem mondtam el,sőt még így Zayn-nek se mondtam soha.Könnyebe lábadt a szemem,majd egy könnycsepp folyt végig az arcomon.

zene:https://www.youtube.com/watch?feature=endscreen&NR=1&v=wWttGChn5ZE

Ezután már minden nagyon gyorsan történt.Hirtelen elkezdett sípolni az egyik műszer jelezve,hogy nincsen szívhang.Egy orvos és egy csomó ápoló termett hirtelen a szobába.A könnyeim folytak és nem tudtam felfogni semmit.Az egyik ápoló megkért,hogy mennyek hátrébb,de nem tudtam megmozdulni.Végül Liam rángatott arrébb.Már vagy harmadjára próbálták újraéleszteni Zayn-t,de a műszer még mindig csak sípolt.Az orvos még egyszer megpróbálta,de semmi.Hátrébb lépet az ágytól,majd oda sétált hozzám és Liam-hez.
-Nagyon sajnálom,már nem tehetünk semmit.-mondta az orvos.
-Nem,nem,nem.-mondtam és a könnyeim folyni kezdtek.-Ez nem lehet.
Ha Liam nem kap el időben,akkor biztos,hogy a földön landolok.Szorosan magához ölelt,én pedig a mellkasába fúrtam az arcomat.A folyamatosan ömlő könnyeim tisztára eláztatták a pólóját,de láthatóan nem érdekelte,csak az,hogy megvigasztaljon.Nem tudom hány perce álltunk ott a szoba közepén mozdulatlanul.Már nem törődtem senkivel,se semmivel.Próbáltam felfogni azt a tényt,hogy Zayn már nincs többé.Ám,de ekkor ismerős hangjelzést hallottam.Újra volt szívhang.Az orvosok újra beözönlöttek és értetlenül álltak az esthez.Miután az orvos váltott párszót valakivel,bár nem tudtam megállapítani kihez beszél,mert olyan halkan tette,azután felém fordult.
-Még soha nem fordul ilyen elő a munkám során,-kezdte-de ez valóságos csoda.Ébren van és beszélhet vele,de nagyon zaklassa fel kérem.
-Rendben.-mondtam és az orvos nyakába ugrottam.-Köszönöm.
Rám mosolygott,majd kiment a szobából.Visszasétáltam a helyemre,az ágy mellé és leültem a székre és újra megfogtam a kezét.csak néztük egymást és mosolyogtunk.Az ajkaihoz emelte az összefont kezünket és egy puszit nyomot rá.Egyikőnk se szólt semmit,végül a csendet Liam törte meg.
-Zayn,haver.Jól ránk ijesztettél hallod-e?-mondta Liam.
-Ne haragudjatok,nem állt szándékomba meghalni.-mondta Zayn.-Ha reklamálni akarsz,akkor reklamálj a szívemnél haver.
Ezen mindhárman elkezdtünk nevetni,majd Liam oda ment Zayn-hez és óvatosan megölelte.
-Na most megyek,hagylak beszélgetni titeket és megmondom a többieknek,hogy még egy pár éven keresztül boldogítasz bennünket.-mondta és kiment a kórteremből.
Egy darabig nem szóltunk egymáshoz,csak néztük egymást,de némaságunk és az érintéseink  többet mondtak és értek,mint a kimondott szavak.Mindkettőnk szeme megtelt könnyel,de én sokkal gyengébb voltam,mint ő,így a könnyeim újra elkezdtek hullani.A kezét a tarkómra helyezte és az arca felé húzott.Az ajkain összeértek és egy hosszú,szenvedélyes csókot váltottunk.