9.rész

*Zayn*

-A rohadt életbe az nem lehet igaz.Már megint?-dühöngtem és lemásztam Gwenről.

Megálltam a szoba közepén a nadrágom után kutatva.Nagy nehezen megtaláltam és kirángattam a zsebéből a telefonom.Megnéztem kihív,Liam volt az.Na,ő is jókor tud hívni.

-Mi az Liam?-kérdeztem a kelleténél ingerültebben.-Igen,éppen megzavartál.

Megfordultam,hogy megnézzem mit csinál Gwen.Éppen bebújt a takaró alá,mivel csak egy szál alsóneműbe volt.Rám nézet és csak néztünk egymás szemébe.

-Mi?Most?Miért?-kérdeztem meglepődve.-Ugye ez most nem komoly?De nem úgy volt,hogy holnap szabadnapunk van?

-Mi van?-kérdezte Gwen. Én válaszképpen csak megráztam a fejem.

Továbbra is értetlenül meredt rám,én pedig azt tátogtam neki,hogy majd később elmondom.Még vagy 10 percig vitatkoztam Liam-mel,de aztán meguntam,annyiban hagytam az egészet,elköszöntem és letettem.

-Mit akart Liam?-kérdezte Gwen,miközben bemásztam mellé.

-Semmit csak szólt,hogy holnap lesz egy interjúnk.-mondtam.-De még jó,hogy úgy volt megbeszélve,hogy szabadnapunk lesz.

-Nyugi,ez csak egy interjú lesz.-nyugtatott Gwen.-Nem lesz utána se koncert,se semmi.Interjú után csináltok pár fotót a rajongókkal és kész.Utána szabadok vagytok.

-Igazad van.-mondtam.Odahajoltam hozzá és megcsókoltam.

-És mi lesz ha megkérdezik,hogy mi van veled és Perrie-vel?-kérdezte aggódva.

-Semmi nem lesz,elfogom mondani az igazat,hogy már nem egészen ugyan azt éreztük egy más iránt meg a szokásos szöveg.-mondtam elég meggyőzően.

-Rendben.-mondta Gwen.-De nagyon vigyáz mit mondasz,nehogy a végén kiforgassák a szavaidat.

-Vigyázni fogok,csak ne aggódj már annyit.-mondtam nevetve és megcsókoltam.-Amúgy meg,hol is tartottunk?

Mindketten elnevettünk magunkat.Újból megcsókoltam és magam alá fordítottam.Apró puszikat hagytam a nyakán,a mellei közt és a hasán.Gwen az érintéseim alatt alig hallhatóan nyögdécselt.A kezeim bebarangolták az egész felső testét.A csókunk egyre vadabb lett.Ő a kezeivel a hátamba kapaszkodott,néha a körmeit belemélyesztve.A kezem elért a bugyija széléhez.Felnéztem rá és bele néztem a szemeibe.Ő csak némán bólintott.A fejembe már vagy ezerszer lejátszódott ez a jelenet,de most hogy valóságos volt kicsit megijedtem.Ez hülyeség.Mitől kéne félnem? Attól,hogy felpattan és elrohan.Ha ezt hiszem,akkor jó nagy barom vagyok.Vettem egy mély levegőt és megcsókoltam.Az egyik ujjamat beakasztottam a bugyija oldalába és egy határozott mozdulattal lehúztam róla.

*Gwen*
Fogalmam se volt,hogy mit csináljak.Alig jutottam levegőhöz.Vele sokkal másabb,mint Zack-kel volt.Az ő érintése olyan más,olyan félénk,de megfontolt,de leginkább földöntúli.A levegőt kapkodva vettem,amikor apró csókokat hagyott szerte-szét a felsőtestemen.Amikor a keze leért a bugyim széléhez imádkoztam,hogy gyorsan húzza le,de hirtelen megállt.Felnézet rám,láttam a szemében a tanácstalanságot,így némán bólintottam.Megcsókolt és egy hirtelen mozdulattal eltávolította rólam az utolsó ruhadarabom is.A kezeim  a hátáról elindultak lefele.Mikor le értem rájöttem,hogy rajta még túl sok a ruha.
-Hékás,te  túl vagy öltözve egy kissé.Nem gondolod?-kérdeztem,egy kacér mosolyt elengedve.
-Tegyél róla,hogy ne így legyen.-felelte perverzül.
Fordítottam a helyzetünkön,így én kerültem felülre.Felültem rá lovagló ülésbe és megcsókoltam.Bele nyögött a csókba,így tudtam,hogy élvezi amit csinálok.De nem csak innen tudtam,hanem egyéb más helyekről is.Apró csókokat hagytam a nyakán,majd elkezdtem szívni.Elkezdtem lassan,ezzel kínozva őt,lefelé haladni.Végig pusziltam a hasát,de amikor elértem a boxere széléhez,már éreztem,hogy alig bírja már magát türtőztetni.
-Gwen..kér...kérlek...csináld már.-kérlelt zihálva.
Felnéztem rá és elmosolyodtam.Jó volt látni,hogy ezt az élvezetet egyedül én váltottam ki belőle.Úgy döntöttem.hogy nem kínzom tovább.Az egyik ujjamat beakasztottam a boxere oldalába és elkezdtem lehámozni róla.Már félig lehúztam róla mikor,megszólalt a csengő.
-Ez komolyan nem hiszem most már el!-dühöngött Zayn.-Ma már harmadjára.
Nem szóltam semmit,csak felálltam,felvettem a bugyim és a melltattóm,majd a köntösöm keresésére indultam a szobámba.5 perc keresés után végre meg lett.Felvettem,majd mondtam Zayn-nek,hogy maradjon itt és,hogy legalább a boxerét vegye fel vagy valamit kezdjen magával.Az már nem tudtam meg,hogy végül is mit csinált,mert kiviharzottam a szobából és letrappoltam a lépcsőn.A látogatónk igen csak türelmetlen volt,mert úgy nyomta a csengőt,mintha az élete múlt volna rajta.Kinyitottam,az ajtót és amikor megláttam,hogy kiáll ott azt hittem,hogy ott helyben neki ugrok és megfojtom.
-Te meg mi a szent szart keresel itt?Nem megmondtam neked,hogy soha többet nem akarlak látni?-dühöngtem.
-Nyugi,édesem nem akarok balhét,csak behajtom a tartozásod.-mondta,cinkos mosollyal a szája szélén.
-Miféle tartozást?-kérdeztem,mintha nem tudnék semmiről,pedig pontosan tudtam,hogy miről beszél.
-Ó..tudom jól,hogy tudod miről beszélek,csak megjátszod,hogy nem tudod.-mondta,de már nem mosolygott.
Nem tudtam,hogy mit csináljak.Félek tőle,mindig is féltem.Ha Zach 3 évvel ezelőtt nem ment meg tőle,az is elképzelhető,hogy ma már nem is élnék.
Tudtam,hogy miért jött,de nem tudtam,hogy mit akar.Lehetséges,hogy nem éribe annyival,hogy megadom neki a tartozást.Lehet,hogy többet akar majd és soha többé nem tudok majd megszabadulni tőle.Minden esetre,nem fogok róla említést tenni senkinek.Főleg Zayn-nek nem.Ha megtudja,hogy mit tettem 3 évvel ezelőtt nem tudom,hogy képes lesz-e a szemembe nézni.Csak álltam az ajtóba vele szemeb és nem szóltam semmit.Bele néztem azokba a sötét,zöld szemekbe,de azok semmi jót nem jósoltak.
-Ugye tudod,hogy ha nem törlesztesz,akkor az egyik szerettednek baja fog esni?-kérdezte ismét mosolyogva.-Kivel is kezdjem.Mondanám,hogy a szüleiddel vagy a drága Zach-el,de őket már elintéztem.
Én csak kerek szemekkel néztem rá.Iszonyatosan féltem.
-Igen drágám,én bütyköltem meg a kocsikat,hogy véletlen balesetnek tűnjön,de ez egy hosszú történet majd máskor elmesélem.
Megpróbáltam valamit mondani,de csak tátogtam,mint egy hal.
-Szóval kivel is kezdjem?Mondjuk a hogy is hívják..ja igen..Zayn-nel?-mosolygott cinkosul.
-Ha bántani mered..azt megkeserülöd!-sziszegtem.
Ezen elkezdet nevetni,de a nevetése olyan ijesztően hatot,hogy még jobban megijedtem tőle.Fogalmam se volt,hogy mit kéne tegyek.