22.rész

*Gwen*
A telefonom csörgésére keltem.Nem csak én ébredtem fel rá,hanem Liam is.Azóta itt vagyok nála mióta összevesztem Zaynnel,vagyis már lassan egy hete.
-Ki az aki ilyen korán hív?-kérdezte Liam.
-Fogalmam sincs.-mondtam,majd elvettem az éjjeli szekrényről és felvettem.-Haló?
-Szervusz édesem,felkeltettelek?-kérdezte a nagymamám.
-Hát ami azt illeti igen,de mondjad nagyi mi van.-mondtam.
-Csak azt akartam kérdezni,hogy ugye te is jössz-e a hagyományos hálaadási ebédre?-kérdezte.-Mindenkit meghívtam,aki ott szokott lenni.
-Nagyi,az a helyzet,hogy idén inkább ki hagynám,mert nem vagyok valami jól.-próbáltam füllenteni.
-Ne néz már madárnak,kislányom.-mondta a nagyi.-Tudom jó,mikor füllentesz,hiszen szinte én neveltelek fel.Arról nem is beszélve,hogy hálaadásra haza jön a nagyapád és a nagyanyád Ausztráliából és az egy szem unoka közli,hogy mert nincs kedve,ezét nem jön el a hagyományos hálaadási ebédre.Hát igazán szégyellhetnéd magad kislányom.Szóval jössz és kész téma lezárva.Nincsen apelláta.Megérteted?
-Uh..igen nagyi,felfogtam.-nyögtem fel.-Ott leszek,ne izgulj.
-Akkor rendben.Ott találkozunk.-mondta.De szépen öltözz fel.További szép napot,drágaságom.
Leraktam,majd a telefonom visszatettem a helyére.
-Ki volt az és mit akarat?-kérdezte Liam.
-A nagyanyám,hogy mindenképp jelenjek meg a hagyományos hálaadási pucc parádéján.-mondtam.
-Ó..tényleg az ma van.Még a meghívót is megkaptam.-csapot a homlokára Liam.
-Semmi kedvem sincs elmenni.De a nagyanyám,ha egyszer kiadja a parancsot,akkor azt teljesíteni kell.-forgattam a szemeim.
-Ne izgulj,elmegyünk,mosolygunk,túl esünk a dolgokon és haza jövünk.-mondta és fölém mászott.
-Igazad van.-sóhajtottam.
-Tudom,nekem mindig igazam van.-mondta,majd vadul megcsókolt.
Gyorsan lezavartunk egy gyors menetet,illetve kettőt,ha a fürdőszobai akciót is számítjuk.Hamar elkészültünk.Még indulás előtt,meg álltam a tükör előtt és megigazítottam a barna pánt nélküli ruhám,ami feszesen simult a testemhez.A hajamat is megigazítottam egy kicsit,majd hirtelen két erős kar ragadta meg a derekam.
-Indulhatunk?-kérdezte Liam és megcsókolta a nyakamat.
-Menjünk,essünk túl rajta.-mondtam és sóhajtottam egyet.
Az út a nagyszüleim lakosztályáig ahhoz képest,hogy csak fél óra,olyan érzésem volt,mintha már vagy napok óta utaztunk volna.

*Zayn*
Semmi kedvem se volt elmenni Cece hagyományos hálaadási ebédjére.Nem is kellett volna elmenjek,ha az anyu be nem jelenit,hogy apunak üzleti útra kellett mennie,a kisebbik húgom beteg és ő otthon marad vele,az idősebb húgaim pedig moziba mentek a barátaikkal.Így hát nekem kell képviselnem a családom.Mindig is tudtam,hogy Gwen gazdag családból származik,de ő miután betöltötte a tizenhetet már nem kért a nagyanyja pénzéből.Most így jobban belegondolva,miért nem a nagyanyjától kért kölcsön Gwen. Ha Cece-től kért volna kölcsön,akkor talán az az egész nem történik meg.
Megcsináltam a hajam,majd lementem a földszintre.Megálltam a tükör előtt és megigazítottam az öltönyöm és a nyakkendőm.Anyu megállt mögöttem és engem nézet a tükörben.
-El se hiszem,hogy az én kis fiamból,ilyen fess fiatal ember lett-mondta mosolyogva.
Nem mondtam semmit csak megfordultam és szorosan átöleltem.Lehet engem gyerekesnek hívni,de egy ölelés az anyukámtól bárminél többet jelent nekem.
-Na indulj,nehogy dugóba kerülj és elkéss.-terelt az ajtó felé-Tudod milyen zsúfoltak az utak az ünnepek alatt.
-Igen,anya tudom.-mondtam és még egyszer megöleltem.
-Remélem ma megtudjátok beszélni a dolgokat Gwenny-vel.-mondta reménykedve.
-Igen,én is remélem.-motyogtam magam elé és kiléptem az ajtón.
Beszálltam a kocsiba és elindultam a Hilton Hotel felé.Miért van olyan érzésem,hogy ebből az ebédből semmi jó se fog kisülni.

*Gwen*
Mikor megérkeztünk már mindenki ott volt,kivéve Zayn-t.Köszöntem a srácoknak,majd 
bementem a nappaliba,hol Eleanor,Lauren,Sandy és a nagymamám beszélgettek.Köszöntem nekik is,majd hirtelen megjelent -isten se tudja,hogy honnan-a nagyapám.
-Szia nagyapa.-köszöntöttem mosolyogva.
-Oh..Gwenny.-ölelt meg.-De régen nem láttalak már.
Ő is leült közénk,majd a fiúk is csatlakoztak hozzánk.Beszélgetünk,nevettünk.Idő közben Zayn is megérkezett.A nagymamám betessékelte a nappaliba,majd leült Niall mellé,pont velem szembe.
Tovább folytattuk a társalgást.A beszélgetés alatt végig magamon éreztem Zayn tekintetét.Talán csak a ruha miatt nézett.Mondhatnám ezt is,de az csak a fél igazság.
Időközben Dorota a házvezetőnő bejött szólni,hogy kész az ebéd.Mindenki betömörült az ebédlőbe,majd helyet foglalt.Az asztal két végén a nagyszüleim ültek.A jobb oldalon Sandy,Lauren,Eleanor és én,a bal oldalon Theo,Niall,Louis,Zayn és Liam foglalt helyet.
Mielőtt kihozták volna a levest,kinyílt a lift ajtó és Brooke lépett be az ebédlőbe.
-Boldog hálaadást mindenkinket.-köszönt mosolyogva.-Remélem nem késtem el nagyon.
-Ó..Brooke,drágám.-állta fel a nagyi.-Dehogy késtél el.Gyere és csatlakozz hozzánk.
Már csak mellettem volt,hely úgyhogy oda ült. Brooke érkezése után az egész ebéd alatt,szinte tapintani lehetett a feszültséget. Mindenki tudta,hogy mi történt és hogy nem Zayn hibája volt.
Amikor elértünk a desszerthez,nagyapának feltűnt,hogy nagyon feszült a hangultat,így megpróbált beszélgetést kezdeményezni.

zene:http://www.youtube.com/watch?v=pBI3lc18k8Q

-Meséljetek gyermekeim,kivel mi történt az utóbbi időbe!-mondta nagyapa.
-Velünk nem történt semmi érdekes,csak volt egy kis apró vitánk.-mondta Louis.
-Apró? Te azt nevezed aprónak? Mi lenne ha észhez térnél végre Louis.-mondta El idegesen.
-El ne itt kérlek.-próbálta csitítani Lou.
-Jó akkor nem itt.Elnézést.-mondta El és elviharzott az asztaltól.
-Én is elnézést kérek.-mondta Louis és El után szaladt.
-Nem akartuk,hogy kitudódjon és a média ezen rágódjon,de én és Niall szakítottunk.-mondta Lauren.
-Ha már itt tartunk,akkor azt is elmondhatod,hogy miért.-mondta gúnyosan Niall.
-Azért..azért... mert....-dadogott Lauren.
-Ilyen kor bezzeg csak dadogsz.Azért szakítottunk,mert Lauren megcsalt.-mondta Niall.-Engedelemmel.-mondta és ő is elment az asztaltól.
-Sajnálom.-mondta Lauren és eltűnt Niall után.
-Ha már mindenkinek őszinteségi rohama van,akkor mond már el Gwenny,hogy kivel és mit csináltál az elmúlt egy héten.-vigyorgott kajánul Brooke.
-Én...én..-dadogtam és végig néztem az asztalnál ülőkön.
Theo,Sandy,Liam,Zayn,Harry,Paul(időközben ő is megérkezett),nagyapa és a nagyi.Mind engem nézte és várták a válaszom.
-Hogy is mondtad Gwen? Hogy Liam-mel voltál és lefeküdtetek?-gúnyolódott Brooke.
Újra körbe néztem mindenkin.Az arcokra döbbenet ült ki.Legutoljára Zayn-re néztem.
Az arca kifejezéstelen volt.Bárcsak tudnám mit gondol most.
-Te ezt honnan tudod?-kiabáltam.
-Megvannak a forrásaim.-vigyorgott továbbra is.
-Gwenny ez igaz?-kérdezte a nagyanyám hüledezve.-Andy,Zach,Zayn és most Liam is?
-Én...igen,de Zach-el és Zayn-nel jártam is.-mentegetőztem.
Megtörtént az amitől féltem.Zayn kiakadt elkezdett velem és Liam-mel kiabálni.Olyan dolgokat vágott a fejemhez,hogy még a szám is tátva maradt.De igazán az utolsó szava talált szíven a legjobban.Azután elvesztettem a türelmem és elrohantam az ottani szobámba sírva.Soha nem fogom elfelejteni Zayn dühös és egyben csalódott tekintetét,Liam arcát amire a szégyen volt kiülve,Harry,nagyapa és nagymama meglepődött arcát.De amit végképp nem fogok elfelejteni az Brooke arca,amin egy diadalittas vigyor ült.