23.rész

*Zayn*
Már elég régóta bent volt a szobájában.Kezdtem kicsit aggódni.Az asztalnál már csak Tim,Cece,Harry, Theo,Sandy,Paul,Liam és én ültünk néma csöndben.A történtek után senki se tudott megszólalni.Egy fél óra múlva Sandy és Theo elmentek.
-Elnézést.-motyogtam,majd felálltam az asztaltól és elindultam Gwen szobája felé.
Megálltam az ajtó előtt,mély levegőt vettem és óvatosan bekopogtam.
-Menj innen!-kiabált ki.
-Gwen,beszéljük meg ezt az egészet.-kérleltem.
-Menj innen Zayn.-mondta.
Fél órán keresztül próbálkoztam,hogy bejussak a szobába,de nem engedett be.Így hát visszamentem az asztalhoz.Időközben már Harry és Paul is elment.
-Na mire jutottál Gwenny-vel?-kérdezte Cece.
Csak a fejemet ráztam.
-Makacs és nem enged be.-mondtam szomorkásan.
-Majd megenyhül.-mondta Liam.
Rá néztem és érzelmek sorai száguldottak végig bennem. 
Harag,megvetés,szomorúság,de legfőképpen a csalódottság.Nem hiszem el,hogy ezt tette velem.Azt hittem Liam nem ilyen.Ennyi év barátságát csak úgy félredobta.Bele gondolt egyáltalán,hogy mit fogok érezni ha megtudom? Fogalmam sincs.
-Remélem,úgy lesz ahogy mondod.-motyogtam.
-Zayn..-kezdte.-Nem gondolod,hogy meg kéne beszélnünk?
-De jó lenne.-mondtam elhaló hangon.
-Tim,drágám.Nekem most jól esne egy kiadós séta.Velem tartasz?-kérdezte a férjétől Cece.
-Természetesen.-mondta Tim és felálltak az asztaltól és elindultak a lift felé.
Miután Tim és Cece elmentek, csak mi ketten maradtunk a szobába. Azt hiszem ez egy érdekes beszélgetés lesz.
-Zayn van valami amit tudnod kell,mielőtt leülünk megbeszélni ezt a dolgot.-mondta Liam.
-És mégis mi lenne az? Mármint azon kívül,hogy lefeküdtél a barátnőmmel?-kérdeztem gúnyosan.
Vette egy mély levegőt és beletúrt a hajába.
-Zayn...az a helyzet,hogy szeretem őt.-mondta a cipőjét fixírozva.
-Hogy...hogy mi?- kérdeztem alig hallhatóan. Csak meredtem rá és próbáltam feldolgozni,amit az előbb mondott.
-Igen,jól hallottad szeretem őt.-mondta suttogva.
Idegesen beletúrtam a hajamba és végig simítottam a borostámon. Fogalmam sincs,hogy mit kell tenni olyan helyzetbe,amikor a legjobb barátod beleszeret a barátnődbe.
- Zayn ezt muszáj megbeszélnünk.-mondta,mert látta rajtam,hogy még mindig nem jutok szóhoz. -És ezt Gwen-nel is megkell beszélni.
Egyenlőre nem szóltam semmit,csak a tornacipőmet fixíroztam,majd felnéztem Liam-re és egyetértően bólintottam.
Némán néztük egymást és vártuk,hogy valaki végre mondjon valamit. A csendet egy édes,jól ismert,halk hang törte meg.
-Srácok beszélhetnénk? 
Mindketten a hangirányába fordultunk Liam-mel. Gwen volt az. Még kisírt szemekkel is gyönyörű volt.
-Persze,hogy beszélhetünk.-mondta Liam. -Gyere.
Bejött a nappaliba és leültünk a kanapéra,ő pedig a velünk szembe lévő fotelba.
Vettem egy mély levegőt,majd belekezdtem a mondandómba. 

*Gwen*
Csak ültem és hallgattam a fiúk mondandóját. Mélyen a gondolataimba merültem. Talán ez volt Z negyedik akciója arra,hogy szétválasszon minket Zayn-nel? Hát persze,hogy az volt. Elérte,hogy több időt töltsek együtt Liam-mel,hogy beleszeressek. Na várjuk,egy kicsit. Én nem lehetek szerelmes Liam-be. Vagy mégis?  Na vegyük csak végig az elmúlt hónapok eseményeit.
Ki volt ott velem,amikor megjelent Andy és napvilágra kerültek a múltamból dolgok,s emiatt szakítottunk Zayn-nel? Ki volt aki a tartotta bennem,amikor Zayn kórházban volt? Ki volt az aki mindig készségesen a segítségemre sietett,amikor valami problémám volt Zayn-nel?  A válasz: Liam.
Ez hogy fordulhatott elő?
A gondolatmenetemet Liam kérdése szakította a félbe.
- Gwen neked jelentett valamit a szex?-kérdezte. 
Hirtelen fogalmam sem volt róla mit válaszoljak. Csak bámultam magam elé és azon gondoltam mit válaszoljak. Szeretem Zayn-t, de szeretem Liam-et is. Édes istenem,mi a szart csináljak most?
-Nem,nem jelentett semmit.-hazudtam egy szemrebbenés nélkül.  Mindig is jó hazudozó  voltam és eddig akárkinek is hazudtam soha nem jött rá,hogy nem mondok igazat.Eddig soha nem fájt ennyire egy hazugság,mint most.
-Na és most mi legyen?-kérdezte Zayn. 
- Szerintem ezt most Gwen-nek kell eldöntenie.- mondta Liam.
-Ugye tudjátok,hogy ezt a döntést nem tudom az egyik pillanatról a másikra meghozni? -kérdeztem.
-Igen,tudjuk.De nem is várjuk el tőled,hogy már ma döntést hozzál ez ügyben.-mondta Liam.
Egy percig csendben ültünk és néztük egymást. A csendet a nagymamám és a nagypapám nevetése törte meg,amikor kiléptek a liftből.Mikor odaértek hozzánk mindhárman felálltunk.
- Cece,Tim nagyon örültem,hogy itt lehettem.Nagyon finom volt minden.-mondta Zayn.-Sajnálom,de most mennem kell.
-Én köszönöm,hogy itt voltál.-mondtam a legédesebb hangján a nagymamám.
Liam is elköszönt a nagyszüleimtől és tőlem,majd elrohant a lifthez. A nagyszüleim visszavonultak a szobájukba.Az ő elmondások szerint azért,hogy pihenjenek,de én tudtam,hogy Cece csak kettesben akar hagyni Zayn-nel.
-Gwen,én nagyon szeretlek.Nem is tudom mit kezdenék magammal,ha nem engem választanál.-mondta.- De ha esetleg Liam-et választod és valami nem úgy menne majd köztetek a dolgok,rám mindig számíthatsz majd ugye tudod?
-Igen,tudom.De szépen kérlek te ne gondolkodj ezen.Elég lesz nekem meghozni ezt a döntést.-mondtam és megfogtam a kezét.
Közelebb lépet,a szabad kezét lassan a tarkómra csúsztatta és magához húzott. Gyengéden megcsókolt. Visszacsókoltam,majd elhúzódott.
-Mennem kell.-mondta,majd egy szűzies csókot nyomott az ajkaim és elindulta az lifthez.
Miután a liftajtó becsukódott,egyedül maradtam a nappaliba egy nehéz döntéssel a vállamon. 
Leroskadtam a kanapéra,a kezeimbe temettem az arcom és sírni kezdtem.