25.rész

*Gwen*
Idegesen álltam az ajtó előtt és totojáztam, hogy megnyomjam-e a csengőt.Most már nem mehetek el hiszen meghoztam a döntést. Egy perc töprengés után végül csengettem. Semmi. Talán nincs itthon, vagy talán... Mikor újra csengettem volna kinyílt az ajtó. Nem szólt egy szót sem, csak bámult engem, mintha soha életében nem látott volna.
- Szia Zayn.-mondtam és halványan elmosolyodtam.
-Sz-szia.H-hát te mit keresel itt? -dadogott.
Vettem egy nagy levegőt és mélyen a szemébe néztem.
-Beszélnünk kell.- mondtam.
-Akkor gyere be.-mondta és beinvitált.
Egyenesen a nappaliba mentünk,majd leültem a kanapéra Zayn pedig az azzal szembelévő fotelbe.
Csak csöndben üldögéltem,minden fele néztem, hogy húzzam még egy kicsit az időt. Egy másodperc erejéig Zayn-re pillantottam és eszembe jutott, hogy csak egy szál törölköző van rajta. Istenem, így is nehéz elmondanom amit akarok,de még ő is megnehezíti a dolgomat. A szemem sarkából végig néztem,az izmos felső testén, a tetoválásokat is végig mustráltam a kezén. Hirtelen eszembe jutott az a sok év barátság,majd az első csókunk, az első őrült szex. Ó,nem, nem, nem, Gwendolyn Sophie Elisabeth Sheperd még csak eszedbe se jusson fantáziálni. 
- Szóval miről is akarsz beszélgetni? -kérdezte, mintha nem tudná miről lenne szó.
- Öö..hát igen..-dadogtam. Megint beállt a kínos csend,habár most elég hálás voltam érte. Összeszedtem az bátorságom,majd belekezdtem.
- Szóval..meghoztam a döntést.-kezdtem.- Liam-mel már beszéltem és megmondtam neki, hogy nem őt választom.
Zayn szemei kikerekedtek és felragyogtak. 
- Ez azt jelenti, hogy engem választottál?- kérdezte reménykedve.
Istenem most segíts meg, mert show time van.
-Azt jelenti, hogy mivel mindkettőtöket ugyanúgy szeretlek egyikőtöket sem választottalak. Még pedig azért nem, mert nem szeretném,hogy a barátságotok miattam tönkre menjen. És még a továbblépést is megkönnyítem nektek,mert elmegyek. Szóval ez afféle búcsú is. Ne kérdezd meg, hogy mikor jövök vissza,mert nem tudom és még az se biztos még, hogy visszajövök egyáltalán. Csak annyit szeretnék kérni tőled, hogy ne keres és hozd rendbe a kapcsolatod Liammel. Ez volt minden, amit akartam. Sajnálom.- mondtam. Felálltam és elindultam az ajtóhoz. Fél úton a nappali és az ajtó között megálltam és visszanéztem rá. Az arcát a tenyerébe temette. Gyűlöltem az érzést, hogy itt kell hagyjam, de nem volt más választásom. Tulajdonképpen most döbbentem rá, hogy őt választom, de jelen pillanatban nem tehettem. Éreztem, ahogy egy könnycsepp végiggördül az arcomon, de gyorsan letöröltem. Visszafordultam és újra megindultam az ajtóhoz, de hirtelen karon ragadtak. 
- Ne menj el, kérlek.-könyörgött. 
Mélyen a szemembe nézett és megfogta a kezem. Egyikünk se szólt semmit csak néztük egymást. Közelebb lépet és a fülembe súgta újra és újra, hogy ne menjek el. Miközben szebbnél szebb dolgokat súgott nekem a könnyeim újra folyni kezdtek. Egy fél lépést hátrébb lépet, letörölte a könnycseppet az arcomról, majd szenvedélyesen megcsókolt.
Egy fél másodpercig csak álltam, majd visszacsókoltam. Úgy csókoltam, mint még soha. Mert ez talán az utolsó csókunk és kitudja, hogy valaha látom-e még újra. Nehezemre esett elhúzódnom tőle,de tettem egy pár kísérletet rá,de Zayn mindig visszarántott. Az ajkaink újra és újra összeforrtak. Még mindig alig hiszem el, hogy mindezt itt kell hagynom örökre. De nincs más választásom, mert Z azt mondta, ha élve akarom látni a nagyszüleim és Lauren-t, akkor magam mögött kell hagyjak mindent és mindenkit vagy különben nekik végük. Muszáj megtennem ezt, még akkor is ha nagyon fáj. A szüleimet és Zach-et már elvesztettem miatta a többieket már nem akarom. Éreztem, ahogy a könnyeim megint megindultak. Még egyszer megpróbáltam elhúzódni és ezúttal sikerült. Gyorsan letöröltem a könnyeimet, majd felnéztem rá. Egymás szemébe néztünk és csak álltunk, mert egyikőnknek se volt mersze kimondani azt amit kikellet volna mondani. Egy perc némaság után végül is én törtem meg a csendet.
- Mennem kell.- mondtam alig hallhatóan. 
- Tudom.- felelte és lehajtotta a fejét. - Látlak még valaha?
- Nem tudom.- mondtam és újra elkezdtem sírni.
Közelebb lépett hozzám és a tenyerei közé vette az arcomat. Homlokát az enyémhez érintette. Nem néztem a szemébe, mert tudtam,hogy akkor megint elkezdtek sírni, ezért lehunytam a szemem.
- Gwendoly Sophie Elizabeth Shepherd nálad jobban soha senki sem szerettem és nem is fogok. Én itt fogok várni rád ameddig vissza nem jössz, legyen az bármikor. Én itt leszek, nem megyek sehova. Szeretlek és szeretni foglak mindörökké. Ígérem.
- Én is nagyon szeretlek téged Zayn Malik. Ígérem,megpróbálok minél hamarabb visszajönni hozzád. 
 Éreztem, hogy a könnyeim újra utat törnek maguknak, majd lecsordulnak az arcomon. Közelebb hajoltam Zaynhez, majd még egyszer utoljára megcsókoltam. Elhúzódtam tőle a szemébe néztem és kimondtam az utolsó szót amit ki kellett mondanom.
- Ég veled Zayn. - suttogtam.
- Ég veled Gwen.- mondta.
Ezzel megfordultam és kiviharzottam a házból. Ahogy kiértem a friss levegőre elkezdtem sírni, úgy ahogy még ezelőtt soha. Lerogytam a lépcsőre és az arcomat a tenyerembe temettem. Sírdogáltam egy pár percig, majd eszembe jutott, hogy engem vár az a rohadék a kocsiba. Felálltam, letöröltem a könnyeim, majd megindultam a kocsi felé.
Ahogy odaértem jött is a sofőr, hogy kinyissa az ajtót nekem.
- Tessék Miss Shepherd. - mondta.
- Köszönöm Edgar. - mondtam ellenszenvesen, majd beszálltam.
- Mi tartott ennyi ideig? -kérdezte.
- Semmi közöd hozzá.- feleltem
- Ó, több közöm van, hozzá, mint azt hinnéd drágám.
- Miért jó az neked, ha tönkre teszed az életem?
- Azért, mert te is tönkre tetted az életem. 
- Mégis, mivel ártottam neked?
- Azzal, hogy Zach halála után Zayn-t választottad és nem engem.
- Azt se tudom, hogy ki vagy, szóval nyilván Zayn-t választottam.
- Nagyon is ismersz drága Gwen.
- Akkor vedd le azt a kibaszott maszkot, hadd lássam az arcod, hátha felismerlek.
- Mindent a maga idejében drágám. Mindent csak a maga idejében.