1.rész

Alig tudtam megmozdulni.Mindenem sajgott,a fejem lüktetett,de biztos voltam benne,hogy nem tört el semmim.Megpróbáltam kicsatolni a biztonsági övemet több-kevesebb sikerrel.Bárhogy is próbáltam kiszabadítani magam nem sikerült.Zach teljesen mozdulatlan volt.Semmi életjelet nem mutatott.Teljesen kétsége voltam esve.Nem tudtam mit csináljak és éreztem,ahogy egyre gyengébb és álmosabb leszek.Már minden eshetőséget végig játszottam,hogyan is fogok meghalni,de ez nem volt közöttük.Akkor hirtelen egy férfi jelent meg az autó mellett.
-Hölgyem,jól van?-kérdezte.
-Igen,de a barátom nem mutat semmi életjelet!-válaszoltam erőtlenül,sírás közepette.
-Maradjon mozdulatlanul,hívok segítséget.-mondta a férfi.
Úgy éreztem,mintha már ezer éve várnék.A zsibbadás is elmúlt és a helyét egy kellemes,megnyugtató érzés vette át.A testem elernyedt,a szemeim lecsukódtak.Nem tudtam mikor értek ide a mentők.A szirénát és a kiáltásokat még hallottam.Arra is emlékszem,hogy valahogy kiszedtek az kocsiból.De onnantól már semmi nem számított már.Nem éreztem,nem hallottam semmit.

*Lauren szemszöge*
Csak álltam ott és néztem,ahogy kiemelik mindkettőjüket.Egy rendőr oda jött hozzám és felvette a szükséges adatokat.Már egy mentőssel is beszéltem.Azt mondta,hogy Gwen jól van csak nincs eszméleténél,Zach pedig meghalt.A mentős szerint akkora ütés érte a koponyáját,hogy a sérüléseibe azonnal belehalt.Sejtelmem sincs,hogy fogom ezt elmondani Gwennek.Ötletem sincs,pedig nekem kell elmondanom neki,mivel a szüleivel már egy éve nem beszélt.A gondolataim közül hirtelen az szakított ki,hogy az egyik mentős felkiáltott,hogy egy defibrillátort hozzanak,de azonnal.Aztán már csak a fontosabb szavakat hallottam meg mint,hogy: összeomlott a keringés,töltés maxra.Nem mertem oda nézni.Végül is rávettem magam.Nem,nem halhat meg ő is.Most halt meg a legjobb barátom.Nem halhat meg a legjobb barátnőm is.Fogalmam sem volt mit tegyek.Teljesen kétségebe voltam esve,a könnyeim csak úgy patakzottak. 
 Az állapota újra stabil.Rakhatjátok a mentőbe és vihetjük is a kórházba.Erre a mondatra felkaptam a fejem és a könnyeim még jobban hullani kezdtek.Egy mentős oda jött hozzám és felajánlotta,hogy én is mehetek a mentővel,mert az ő belátása szerint nem vagyok abban az állapotban,hogy vezessek.Ebben teljesen egyetértettem vele.Így elfogadtam az ajánlatát.Egészen a kórházig fogtam Gwen kezét és hálát adtam Istennek,hogy legalább őt életben hagyta.A könnyeim megint elkezdtek záporozni és megint azon kezdtem el gondolkodni,hogy is fogom neki elmondani,hogy Zach nem élte túl.